Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - HERMANN RÓBERT: Görgei és Győr

századosi kinevezését az 5. zászlóaljhoz.

12 Nem tudjuk pontosan, mikor érkezett meg Győrbe. Urbán Aladár kutatásai szerint az első tisztek június 20.-a körül vonultak be a zászlóaljhoz; elsőként Koróda Dénes százados érkezett meg.

13 Görgeiről csak azt tudjuk, hogy június 25-én már bizonyosan Győrben volt. Benyomásai nem voltak kedvezőek. Koródát még a magyar királyi nemesi testőrségtől ismerte, s úgy tudta róla, „hogy nem sok idővel azelőtt éppen szellemi képességeinek nagyfokú gyöngesége miatt helyezték nyugalomba, mint cs. kir. főhadnagyot". Görgeiben ezek után felvetődött a kérdés: milyen szolgálatokat várhat az ország háború idején egy olyan embertől, „kinek észbeli képességei a békeszolgálat igényeinek sem tudtak megfelelni?" Ekkor ébredt fel benne először az aggodalom, írja emlékirataiban, hogy a honvédtisztek kiválasztása nem kellő szigorral történik. Még rosszabb benyomásai voltak Horváth Dániel őrnagyról, a zászlóalj parancsnokáról, aki erkölcsileg is képtelen volt helyét betölteni, hiszen „egy Pesten városszerte közönséges uzsorás hírében álló ember" volt.

14 Gondolhatnánk azt, hogy Görgei csak utólag fogalmazta meg fenntartásait. Ám egy 1848. június 25-én testvéréhez, Istvánhoz írott levelében is panaszkodott amiatt, hogy Horváth szörnyű szigorral sürgeti tisztjeit, csináltassanak díszegyenruhát, szakállukat pedig borotváltassák le; ugyanakkor az újoncok többsége mezítláb van, némelyiküknek becsületes fehérneműje sincs, s máris zúgolódnak, hogy inkább elmennek tíz évre valamelyik cs. kir. sorezredhez, semhogy ilyen koldus önkéntesek legyenek. Görgei nem véletlenül volt olyan haragos a díszegyenruha miatt. Már június 5én a radikális „Marczius Tizenötödike" hasábjain hosszú cikkben bírálta azt az elképzelést, hogy a honvédsereg tisztjei számára drága díszegyenruhát írjanak elő. „Vagy talán már egészen megfeledkeztünk arról, hogy nemcsak a gazdagok soraiban, hanem a legszegényebbek közt is mindig találkoztak főtisztnek alkalmatos egyének?" - tette fel a kérdést. „Válasszuk meg főtisztnek a képest [alkalmast]. Ne zárjuk ki a képest, mert szegény. Kizárnók pedig egyedül gazdagokra számított rendszabály által" - írta.

15 Az „egy quietált [kilépett] huszárfőhadnagy" aláírással megjelent cikk olvastán bizonyosak lehetünk abban, hogy Görgei a saját példájára gondolt. Hiszen annak idején azért kérte a Nádor-huszárokhoz magát, mert az ő díszegyenruhájuk ezüst-, míg a többieké aranysujtásos volt. 0 maga pedig ezt az ezüstsujtást is alig tudta kigazdálkodni a komiszkenyérre elegendő zsoldból. 12 Közli Hermann: Győr 42. o. 13 Urbán Aladár, 1969. 169. o. 14 Görgey Artúr I. 138-139. o. Horváthról mások sem valami hízelgőén nyilatkoztak. Ld. Nóvák - Szalay 98. o.; Urbán, 1969. 168. o. Koróda és Horváth életrajzát ld. Bona Gábor, 1987. 359. o. és Bona Gábor, 1988. 329. o. 15 Görgey Aladár: Görgey Artúr hírlapi cikke az 1848-49-iki honvédtiszti egyenruháról. Magyar Katona Szemle, 1941/IV. k. 483-485. o.; Görgey István, 1916. 343-344. o.