Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)
Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen
jelleg végét is jelenti, amire szemükben csak a kormányzati jogok apostoli király általi közvetlen - vagy legfeljebb az udvari kancellária által közvetett - gyakorlása jelenthet garanciát. 178 A március 31-i királyi leirat kompromisszumos megoldásként tartalmazta, hogy a főpapoknak „az illető magyar miniszter ellenjegyzése melletti kinevezését átruházhatatlan királyi hatóságomhoz számítom", ami ennek megfelelően került be az 1848/3. tc. 7. §-ba. 179 Az 1848/4. tc. munkálataival ellentétben - egy-két „elszóláson" kívül Rimelynck nem maradt fenn részletes feljegyzése a törvényhozást alapjaiban érintő másik kezdeményezésről, az országgyűlést népképviseleti alapra helyező indítványról sem. A javaslat felső táblai vitáin egyébként a főpapok viszonylag kevesebbszer kértek szót, mint akár az évenkénti pesti országgyűlést illető törvénnyel, akár a felelős minisztériummal kapcsolatban. Ennek okát elsősorban abban jelölhetjük meg, hogy - bár többségükről nyilvánvaló volt, hogy helytelenítette a rendi képviselet helyébe lépő népképviseletet - az elv életbe léptetése elleni tiltakozást értelmetlennek, esetlegesen az egyházzal szembeni rosszallások fokozójának tekinthették. A törvényjavaslat részleteihez pedig viszonylag kevés ponton szólhattak hozzá érdemben. Rimely már azt is rezignált egykedvűséggel vette tudomásul, hogy március 18-án az alsó tábla magát alkotmányozó gyűléssé (,,constituante"-tá) nyilvánította. Amellett, hogy határozatot hoztak a permanens ülésezésről egészen a polgári átalakulás alapjait lerakó törvények elfogadtatásáig, Kossuth indítványára fejenkénti szavazatjogot adtak valamennyi követnek. E határozattal pedig - mely paradox módon a káptalani követek hosszú évek óta eredménytelen politikai tevékenységének célját is jelentette - a törvényhozás megszűnt rendi-képviseleti jellegű lenni, már ekkortól úgy működött, mintha „csak az összes nép szabadon választott képviselőinek gyülekezete"ként ülésezne. 180 (Lónyay Menyhért így kommentálta a határozatot: „Eltöröltük a szavazatok törvényes arányát, nincs megyei követ, minden egyes külön szavazattal bír. Nincs tehát utasítás. Nem vagyunk többé rendek." 181 ) Az alsó tábla döntéséről szóló röpívre Rimely a szavazat-egyenlőséggel kapcsolatban csak az alábbi önmagukért beszélő szavakat írta: „valóságos satyra vagy gúny", egyértelműen célozva arra, hogy az egyháziak szerinte megfélemlítve, mintegy elnyomás alatt járulnak hozzá egyes döntésekhez. 182 Bár a népképviseletről szóló alsó táblai röpíveket kevéssé „firkálta össze", és ilyen tárgyú beszédvázlatának sem akadtunk még nyomára, vonatkozó véleményét 8 Vö. Fogarasy, 1848. 33-36. p.; Concha, 1918. 215. p.; a téma részletes elemzése: Török, 1941. 17-21. p.; Csorba, 1999. 47-50. p. stb. 9 Károlyi, 1936. 245-246. p.; MT. 1836-1848. 219. p.; az egyház álláspontjáról még: Fogarasy, 1848. 51-52. p. 0 Irományok, 1848. 81. p. 58. sz.; Pesti Hírlap, 1848. 5. sz. (március 21.) 239. p.; Nemzeti Újság, 1848. 663. sz. (március 21.) 1042. p. Vö. még pl. Irányi-Chassin, (1989) 148. p. 1 Lónyay-napló (1896) 48. p. 2 Rimely-iratok, 135. sz.
