Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen

ülése, melynek uralkodói jóváhagyására április 2-án került sor.

164 A törvényjavaslat valamennyi paragrafusát mind az alsó, mind a felső táblán élénk vitatás követte, melyhez az egyháziak is többször hozzászóltak.

165 Rimely ugyan alig vett részt a főrendek vitáiban, de a kérdés élénken foglalkoztathatta, ugyanis mind az alsó táblai röpíveket gazdagon jegyzetelte, mind pedig több terjedelmes („eszmélet"-nek illetve „eszmélkedésnek" titulált) beszédvázlatot is készített.

166 Ezek a hosszabb szövegek gyakorlatilag kizárólag a törvényjavaslat 1. §-ára illetve az abban foglalt alapelvre vonatkoztak, vagyis arra, hogy a jövőben az országgyűlés évente és Pesten ülésezzen. Míg az alsó tábla felirata a javaslat indoklásakor egyszerre hivatkozott a régi magyar törvényeknek az évenkénti ülésezést megengedő tartalmára, illetve másrészt az „átalakulás korszakának roppant kívánataira", Rimely csak az első szempontot vette tüzetesebb elemzés alá. Kételkedett abban, hogy szükség volna bármilyen módon is gyakoribbá tenni az ülésezést, és rendies felfogásának megfelelően az országgyűlés rendszerét is csak „a már álló törvények nyomán" tartotta kivitelezhetőnek, a „diétái szisztémát" pedig annyira érintetlenül hagyni, amennyire csak lehet. Aprólékosan kigyűjtötte a Corpus Juris azon paragrafusait, melyek az országgyűlések rendszerességével foglalkoznak.

167 Nyilván maga is belátta, hogy ezeket lehetetlen abszolút érvénnyel felruházni, hiszen a háromszáz év alatt keletkezett rendelkezések nem alkottak egységes szemléletű sorozatot. „Okoskodásom azonban nem terjed tovább, mint addig, hogy a törvényeinkben nincs az elv kimondva, nincs intézkedés, mely a minden évi országgyűlés tartását rendelné s kívánná" - írta, vagyis éppen az alsó tábla aktuális igényével ellentétes következtetést domborított ki. Kétségtelen, hogy a 18. századi jogfelfogás alapján a háromévi periódus vált meghatározóvá, Ruszoly, 1997b. 45-47. p.; Károlyi, 1936. 101-104. p. A március 21-i főrendi ülést ld.: Főrendi napló, 1848. 359-376. p.; a következő napit: uo. 377-380. p. Rimely-iratok, 143. sz. 111. ennek javított változata: 149. sz. Vö. Irományok, 1848. 8586., 95-96. p. 68., 78. sz.; Ruszoly, 1997b. 45-46. p. Első benyomásai alapján három különböző (gyakran javított) beszédvázlatot vetett papírra: Rimely-iratok, sz.n.; majd ezek tartalma alapján egy rövidebb, összefoglaló szöveget is írt, ld.: Függelék VIII. Hagyatéka megőrizte még az alsó tábla üzenetét és az uralkodóhoz e tárgyban intézett felirat-javaslat kéziratos példányát, melynek számára fontosabb részeit szintén bejelölgette. A szöveg külzetén a „feljegy. 20. szám alá" felirat szerepel, ami feltehetően Rimely saját számozása volt: Rimely-iratok, sz.n. Ld. Függelék 268. sz. jegyz., illetve az ott idézett törvényeken kívül Rimely kiírta magának a következőket: 1526/16. tc. (az országlakosokat csak nagyon sürgős szükség esetén szabad gyűlésbe hívni), 1563/3. tc. (a lakosság költségei miatt minden évben nem tartható országgyűlés), továbbá, „az őfelsége bosszúságára és alkalmatlanságára, meg az ország költségeinek pazarlásával" tartott hosszadalmas ülések helyett a háromévenkénti ülésről rendelkező és egymást erősítő 1655/49., 1715/14., 1723/7. tc.-k. MT. 1000-1526. 844-845. p.; 1526-1608. 480-481. p.; 16081657. 614-615. p.; 1657-1740. 446-447., 570-571. p.