Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 21/1998 (Győr, 1998)

Fülöp Éva Mária: „Megindult a föld lábunk alatt..." - A Pannonhalmi Bencés Főapátság Győr megyei gazdaságainak sorsa az

földosztás során Kismegyer pusztán egyáltalán nem, a többi majorban is csak kis mértékben részesedtek a község lakosai házhelyekből. „Ezen az alapon a most bizonyos fokig önállóságra jutott puszták lakosai, akik nem tudják mit kezdjenek ezen önjoguságukkal azon kísérleteznek, hogy a községtől teljesen elszakadhassanak." Ha a puszták kiválnának, a község életképtelen lenne. ,,Ugy járnánk mi a pusztákkal mint Magyar ország [!] 1918-ban a nemzetiségekkel. Abban az esetben, ha a puszták leválnának, elkerülne a községtől 7200. lakosból [!] 800. lakos és a 13330. kat. hold földből 5000. kat. hold. Ha azonban ezen területek kataszteri tisztajövedelmét vesszük alapul, akkor ez az arány még rosszabb, mert Hecse és Kismegyer, valamint sashegy [!] és Tibor major területén vannak a legjobb minőségű és legmagasabb kataszteri tisztajövedelmü ingatlanok." A 600-as rendelet 49. §.-ának végrehajtási utasítása 5. §.-ára hivatkozva kérték, hogy csak albizottságok, s ne külön földigénylő bizottságok létrehozására kerülhessen sor.

77 1946-ban 5 szentiváni lakos kapott házhelyet Hecsepusztán. A házhelyek négyzetölenkénti ára 2.50 P volt. A volt gazdasági cselédek ennek az árnak 80%-át fizették. A házhelyek árának megállapításakor a Földbirtokrendező Tanács a 2400/1945. F. M. sz. rendelet 26. és 31. §.-a mellett arra is hivatkozott, hogy a juttatott házhelyek Győrhöz egészen közel fekszenek „tehát rendes gazdálkodás mellett az ott juttatottak terményeiket magasabb áron tudják értékesíteni...".

78 A volt cselédek nem törekedtek a majorok elhagyására. 1945 áprilisában a kismegyeri gazdaságban is folyamatban volt a földosztás. A győrszentivániak döntése szerint, Hecse, Kismegyer és Sashegy puszta cselédei 140, egyenként 800-800 Döles házhelyet igényelhettek Kismegyer határában. A cselédek többsége nem szívesen hagyta el a pusztát, a hecseiek azonban igen, mert a győri repülőtéren lévő orosz katonaság állandó „élelmi és erkölcsi" zaklatásának voltak kitéve.

79 A Győrszentivánhoz tartozó, de nem bencés birtokok közül a kölestói cselédek is csak a „folytonos zaklatás elkerülése miatt", amelyben az orosz katonáktól volt részük, költöztek ki a majorból Kismegyerre. Ezért Vogl Árpád gazdasági felügyelő, niint a Győrszentivánhoz tartozó Kismegyer pusztai Községi Földigénylő Bizottság tagja, kérte az üresen maradt tanya épületeinek és felszerelésének védelmét.

80 A nagyhatárú Győrszentiván közelében, az ugyancsak nem bencés tulajdonban állott Likócspusztán 1945 májusára 560 házhelyet osztottak ki, jórészt az ottani cselédeknek.

81 Zsenák Ferenc sashegy pusztai lakos, volt gazdasági cseléd, azt kérte a Megyei Földbirtokrendező Tanácstól, hogy utalják ki neki és Madarász Mihály volt cselédnek a lakásuk melletti 3x3 méteres szobát. Ugyanis a volt cselédházban egy-egy 3x3 méteres szobában laktak és konyhájuk közös volt. így meg tudták volna szüntetni a közös konyhát, elkülönítve a két lakást.

82 Juhanyák Lajos kismegyeri újgazda a Kismegyert körülvevő kőfalból (a volt majori téglakerítésből) kért 3 ezer darab téglát. Lakása nem volt, földjei a kismegyeri határban terültek el.

83 Ugyaninnen kért bontott anyagot Simon István győrszentiváni lakos is istálló építéséhez.

84 Idősebb Kelemen Gyula hecsepusztai lakos a Hecsén lebontott épületekből kért tégla- és cserépanyagot. A Megyei Földbirtokrendező Tanács válasza szerint az engedély nélkül lebontott istálló és kukoricagóré, illetve a bontásra kijelölt istálló anyagából részesülhetett. A Földbirtokrendező Tanács