Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 21/1998 (Győr, 1998)

Fülöp Éva Mária: „Megindult a föld lábunk alatt..." - A Pannonhalmi Bencés Főapátság Győr megyei gazdaságainak sorsa az

szétosztották, kevés számukra tekintettel abban egyeztek meg, hogy akinek igavonót juttatnak, „... ugy az köteles a másiknak illetve hozzá beosztottnak igavonóval nem rendelkező uj [!] jutta[to]ttnak földjét megművelni." A másik személynek a takarmányt kellett biztosítania.

70 Azonban ez a rendszer hamar felbomlott és egyénenként szerettek volna részesülni az igavonókból. így Deák Mihály és Murányi József sashegyi lakosok 1946 januárjában azzal a kéréssel fordultak a Megyei Földbirtokrendező Tanácshoz, hogy megtarthassák a kapott egy-egy bivalyt. Mint írták, az állatokat, mint volt gazdasági cselédek kapták, s azok, amíg a cselédek közösen használták őket, igen leromlottak.

71 A tarjánpusztai cselédeket is foglalkoztatta az uradalmi állatok és felszerelések elosztása. Nem voltak megelégedve a földosztással, kevesellték a kapott földet és sérelmezték, hogy a tarjánpusztai gazdasághoz tartozott vetésterületekből a győrszentmártoni igénylők is kaptak. Úgy vélték, jobban jártak régen a konvencióval, mint most a megélhetésüket nem biztosító néhány holddal. „Egy-egy család megélhetésére kevés a juttatott föld, nincs igavonó állat, kevés a haszonállat és nincs tenyésztési lehetőség, a juttatottaknak nincs elegendő tőkeereje...".

72 Hasonló volt a helyzet a megmaradt gazdasági felszereléssel. 1946-ban Polgár Ferenc sashegyi lakos, az ottani volt gazdasági cselédek megbízottja, a Községi Földigénylő Bizottság tagja panasszal fordult a Megyei Földbirtokrendező Tanácshoz: ugyanis Bognár József volt sashegyi cseléd elvitte a kaszálógépet és azt Győrzámolyban kocsira akarta elcserélni.

73 A gépet végül is az alakítandó szövetkezet részére tartották fenn.

74 Nem minden földhöz juttatott cseléd tudta megtartani néhány holdját. Garai Mihály né kérelméből például kiderül, hogy férje révén, aki gazdasági cseléd volt Hecsén, Tibormajorból 10 kh földet kaptak. „De mivel sem felszerelésünk, sem vetőmagunk nem volt, ezért kénytelenek voltunk Győrbe költözni és férjem jelenleg kocsis Győrött." A juttatott földet bérbe adták, hogy vetőmagot szerezhessenek és a következő esztendőben már ők maguk gazdálkodhassanak. A Községi Földigénylő Bizottság azonban megakadályozta a bérlő munkáját. A Megyei Földbirtokrendező Tanács utasította a földigénylő bizottságot, hogy a munkát tegye lehetővé, azonban, ha Garaiék ezután is bérbe adnák a földet, el fogják veszíteni jogosultságukat, mert az 1945. évi VI. tc. értelmében föld elsősorban olyanok részére juttatandó, akik azt saját maguk megművelik."

75 A szentiváni Községi Földigénylő Bizottság 1946 őszén beadvánnyal fordult a Megyei Földbirtokrendező Tanácshoz. Elpanaszolták, hogy „A község határához tartozó egyes puszták nevezetesen Kismegyer Hecse és Likócs teljes önálóságra [!] törekedvén külön K. F. B. [!} külön Földműves [!] Szövetkezet felállítását óhajtják, illetve ezt már meg is valósították."

76 A község Győr és a Pannonhalmi Bencés Főapátság birtoka között terült el, s emiatt természetes fejlődésének irányába, azaz a vasút mentén Győr felé, nem tudott terjeszkedni. Az első világháború utáni földreformok során, a főapátság törekvései eredményeképp, házhelyeket a Duna felé osztottak a községnek. Ezzel a községet széthúzták, s valóságos kis külön telep alakult ki. A Hecsén keresztül közvetlenül Győrbe vivő út megépítését sem engedélyezte a főapátság. A jelenlegi