Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 21/1998 (Győr, 1998)

Fülöp Éva Mária: „Megindult a föld lábunk alatt..." - A Pannonhalmi Bencés Főapátság Győr megyei gazdaságainak sorsa az

munkájukat: a tanulókkal töró'dve; a menekültek elhelyezése körül; a kórházi teendők: ellátásában. E nagy terhet a már birtokai egy részével kapcsolatát elvesztett főmonostor vállalta, hiszen, amint azt 1945 februárjában a főapát a főjószágkormányzóhoz intézett utasításában írta: „... a Rend a megszállott gazdaságok jövödelmének teljes elvesztésével rendkívül nagy veszteségeket szenvedett...".

16 A háborús károkat, a kormány rendeletére, a Rend akkori főszámvevője 1946. január 26-án összesítette.

17 Az állatfajták, termények, élelmiszerek, gazdasági felszerelések, eszközök, gépek, anyagok, járművek és a balatonfüredi berendezések szerint elkülönített károk (92 tétel) összes értéke, az előírás szerint az 1938. évi árakon számítva, az öt apátság javaiból 3.011.735 pengőt ért el. A következő időszak a bizonytalanság, a várakozás, s talán különös módon, a további működés lehetőségére vonatkozóan, a remény időszaka is volt egyben. Amint arra már utaltunk, a Rendben az első világháború utáni évektől kezdve foglalkoztak az új, nem földbirtokra támaszkodó anyagi alapok keresésével. 1945 tavaszára is illenek Kelemen Krizosztomnak a még az 1939. évi rendi nagykáptalanon tartott előterjesztésének szavai: „Mikor a gazdasági helyzet amúgy is nyomasztó, mind testesebbé válik a jövő bizonytalansága. A földbirtokjavaslat készen van, nem tudjuk kishaszonbérlet formájában, telepítéssel, milyen kárpótlással ... sikerül majd menteni, ami menthető."

18 Hiába voltak azonban az előzetes elképzelések, útkeresések; a földbirtokviszonyokban bekövetkező gyökeres változásokra nem számíthattak. Közvetlenül a háború után, a természetesen már a politikai-társadalmi átalakulásból következő gazdasági változás egyelőre közelebbről érintette a rendet, mint a társadalmi berendezkedés átalakulása. 1945. március 18-án tették közzé a Magyar Közlönyben az Ideiglenes Nemzeti Kormány „A nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhözjuttatásáról szóló 600/1945. M. E. számú rendelet"-ét. A földbirtokreform-rendelet, melyet az év őszén a Nemzetgyűlés törvényerőre emelt, köztudottan minden 1000 kataszteri holdat meghaladó mezőgazdasági birtok (az összes földterület több, mint harmada) teljes egészében, az ingatlanhoz tartozó élő és holt felszereléssel, gazdasági épületekkel együtt történő igénybevételéről szólt (11., 25. §.). Az erdőket állami kezelésbe vették. Talán kevésbé közismert, hogy eredetileg a törvény kártalanítást helyezett kilátásba a volt birtokosoknak (39. §.). A kártalanítás alapvetően az állam feladata lett volna, de a fóldhözjuttatottaknak is kellett megváltási árat fizetniük a Földbirtokrendező Alap javára (a kataszteri tisztajövedelem húszszorosát, 10, illetve az újgazdák esetében 20 év alatt). A katolikus egyház 862.704 kh földingatlanából 765.000 kh-t sajátítottak ki, valós értékű kártalanítás nélkül. Kivételes elbánás alapján egyes püspökségek, birtokos szerzetesrendek stb. 100 kh-t megtarthattak (amint a törvény az 1000 kh alatti „úri birtok" esetében is lehetővé tette 100 kh meghagyását). A 600-as rendelet példányait ma is őrzi a Főapáti Iratok Tára. Lényegét a főapát április 7-én írásban ismertette a rendi jószágkormányzókkal és a gazdaságvezetőkkel. Kiemelte, hogy „Az egyházak annyiban kedvezményezettek, hogy a birtok terjedelmére tekintet nélkül 100 kat. hold mentes a megváltás