Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

JOGTANÍTÁS MÚLTBAN ÉS JELENBEN - Mezey Barna: Egyetemek és jogakadémiák

mely az államapparátus mechanizmusába és működési szabályaiba engedett bepillantást.35 Ezt a felekezeti iskolák nem fogadhatták el, hiszen hallgatóik elsősorban nem központi állami, hanem egyéb jogi pályákra kerültek. így a Ratio Educationis szabályozása nyomán megkettőződött az akadémiai jogi iskolák rendje. Ettől fogva kettészakadt a jogakadémiák köre, az un. állami jogakadémiákra és a felekezeti jogakadémiákra (megjegyezve, hogy a katolikus jogakadémiát államinak ismerte el a kormányzat). A 19. század első harmadában a református egyház működtette a debreceni, sárospataki, kecskeméti, pápai jogakadémiát, az evangélikusok a soproni, eperjesi és pozsonyi joglyceumokat. A katolikus egyház az egri mellett megnyitotta pécsi akadémiáját is. Államiként fogadta el a Ratio a nagyszombati, győri, kassai és nagyváradi jogakadémiákat.36 (Ennek akkor még nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget, hiszen a polgári szellemű szabályozás megjelenéséig, a fontosabb jogi pályáknak egyetemi tudorsághoz rendeléséig nem az iskola kategorizálása és végzést igazoló oklevele szabta meg a jogi karrier útját, hanem elsősorban a szakmai jártasság.) A szabadságharcot követő önkényuralmi politika hosszabb ideig nem tudott dűlőre jutni a jogakadémiák kérdésében. A korszakot a politika bizonytalankodása jellemzi, mely a jogakadémiai oktatást hol függetlenítette az egyetemi oktatástól, s önálló képzési utat jelölt ki számára, hol pedig az egyetemi oktatás előtti propadeutikus funkciót jelölte meg célként.3? A kormányzat csak az állami jogakadémiákkal számolt. Az 1850. szeptember 29-i legfelsőbb elhatározás két évfolyamban határozta meg a tanulmányi időt, propadeutikus funkciót tulajdonított a jogakadémiai tanításnak, az egyetemi képzés elé (alá) helyezve azt. Az első (a jogakadémiai) fokozat az állami szolgálatba lépésre jogosító képzettséget, a második (egyetemi) pedig a tudorságot biztosította, mely ügyvédi, közjegyzői pályákhoz volt szükséges. Az 1855. szeptember 25-i legfelsőbb elhatározás más koncepciót képviselt: az egyetemi képzési struktúrától függetlenített jogakadémia három éves kurzus lett, állami köztisztviselők képzésére (bírák, közigazgatási szakemberek felkészítésére) szolgált. Az egyetemre a jogakadémiai képzés befejezése után át lehetett lépni, s ott megszerezni a tudorságot, de az nem nyújtott kedvezményt az oktatási időből. A neoabszolutizmust követően, újra életre kaptak az önkényuralom alatt szünetelő felekezeti akadémiák, működésüket azonban az állami jogakadémiákhoz hasonló módon rendeznék. Ekkor a kiegyezéses Magyarországon ugyanis az egységes szabályozási konstrukció szellemében a kultuszkormányzat a Csizmadia A.: A hazai jog oktatása a XVIII. század második felében és Huszty István Jurisprudentia practica-ja, Ih. 212.o. Balogh F.: A debreceni jogakadémia keletkezése, fejlődése s az ifjúság, Debrecen, 1905.; Bozóky A: A nagyváradi királyi jogakadémia múltja 1788-tól 1888-ig, Budapest, 1889.; Horváth Ö.: Az eperjesi ág. ev. kollégium jogakadémiájának múltja és jelene, Kassa, 1886.; Kopcsányi K: A pécsi jogakadémia múltja és jelene, Pécs 1897.; Németh A: A győri Tudomány-Akadémia története, I-II., Győr, 1897, 1899.; Ortvay T.: Száz év egy hazai főiskola életéből, Budapest, 1884.; Udvardy L.: Az egri érseki joglíceum története (1740-1896), Eger, 1898. A magyar királyi Akadémiák és Joglyceumok története. Hivatalos adatok alapján. Pest, 1873. 67.0.