Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Homoki Nagy Mária: Kodifikáció vagy reformkísérlet

rád vármegye észrevételében olvashatjuk: „Polgári törvényekre nézve megjegyeztetik, hogy igen hasznosnak és szükségesnek vélettetne, ha egy az országgyűlés által kinevezendő küldöttség a polgári törvényeket voltaképpen megvizsgálván, azoknak értelméhez képest minden pallérozott nemzetek példájára, egy tökéletes rendszeres világos Törvénykönyvet (Codex Civilist!) dolgozna ki."? Nézzünk néhány példát arra, amely az egységes törvénykönyv megalkotását szükségessé teszi. Már említettük, hogy a javaslatok továbbra is fenntartották az adományrendszert, és a Hármaskönyv szabályaira hivatkozva az adományozás jogcímeinek hagyományos öt esetét sorolták fel, úgymint: magszakadás, hűtlenség, királyi jog, új adomány és a királyi jóváhagyás. Több megye hivatkozott azonban észrevételében arra, hogy a legújabb időkben a királyi adományozásnak egy hatodik jogcíme is előfordul az adománylevelekben, ez pedig a ius armorum, a fegyverek joga. A török kiűzése után a magyar kamara birtokába került földeket adományozta az uralkodó e címen híveinek. Ezért a megyék követelték, hogy az „öt adomány Czímeken kívül soha semmi más nevezetek alatt télies erővel bíró Királyi adomány Levelet kiadni szabad ne legyen."° Az adományrendszeren belül a nádori adománnyal összefüggésben felmerülő ellentmondásra hívták fel a figyelmet a vármegyék. A nádori adomány egyik alapvető feltétele, hogy legfeljebb 32 egész jobbágytelek nagyságú földet adományozhatott el a nádor. A javaslatok fenntartották ezt a szabályt, de nem határozták meg, hogy egy egész jobbágytelken mekkora nagyságú földterületet értenek, hiszen a jobbágytelkek nagysága az ország egyes területein más és más, az urbáriális telek minőségétől függően.^ Hasonlóképpen vitatott volt a javaslatoknak a parasztok végrendeletéről szóló azon meghatározása, hogy „semmi törvényes örököst maga után nem hagyó paraszt csak tulajdon keresményeiről rendelkezhessen szabadon". ^ Több megye kifogásolta ezt a meghatározást, mert ez azt jelentette volna, hogy a jobbágyok „a szüléikről reájok maradott ősi javakról, akár ingók, akár ingatlanok legyenek azok, a parasztok ezentúl nem rendelkezhetnének".-^ Ezért volt megye, amely azt javasolta, hogy „a parasztok minden jószágaikról, ide értvén épületeket, marhákat stb. és ugyan az egészrül tehessenek testamentumot". Győr vármegye viszont csak annyit mondott, hogy „nemcsak a szerző, hanem maradéki is az ilyen pénzen vett telekrül valamint éltekben, úgy végintézet által is szabadon rendelhessenek". ^ Az adott kérdésben a legszélesebb jogot Csongrád vármegye adta volna meg parasztjainak, amikor azt javasolta: „a törvényes örökös nélkül levő parasztok nemcsak akár ősi, akár magok által ^Csongrád megyei Levéltár (Szentesi Fióklevéltár). Közgyűlési iratok. 1832. 8

Cs. m. L. Sz. FI. kgy. ir. (Zala vármegyének az Országos Küldöttség rendszeres munkáira tett észrevételei 1833.) ^Magyar Országos Levéltár. Acta Diataelia 96. Zala, Heves, Békés vármegyék észrevételei. 10

Projectum Legum Civilum. 1830. XI. 7. §. 11

Cs.m.L. Sz.Fl. Cs. vm. kgy. ir. 1832. x

^M.O.L. Acta Diataelia 96. Sopron vármegye észrevétele. 13 Cs.m.L. Sz.Fl. Cs. vm. kgy. ir. 1832. Győr vármegye észrevétele.