Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Homoki Nagy Mária: Kodifikáció vagy reformkísérlet

HOMOKI NAGY MÁRIA KODIFIKÁCIÓ VAGY REFORMKÍSÉRLET (1791:67 tc. és az 1827:8. tc. gyakorlati megvalósítása) I. II. József halála után a nemzet úgy érezte, elérkezett az idő, hogy az erőszakos abszolutizmussal leszámoljanak, a germanízalo Habsburg politikával szemben a magyar alkotmányt helyezzék előtérbe, a megsértett rendi jogokat helyreállítsák és ismét a magyar országgyűlés kezébe adják az ország életének irányítását. Minderre az adott alapot, hogy a birodalom egységét megvalósítandó valamennyi rendeletét a türelmi- és jobbágypátens kivételével II. József visszavonta. Az ország ellenséges hangulatot tanúsított az új uralkodóval, II. Lipóttal szemben. O ugyan 1790-ben a rendi alkotmány alapjához tért vissza, a nemzetnek azonban ez már kevés volt. Az országgyűlésre küldendő követek számára adott utasítások megfogalmazásánál a megyegyűléseken nemegyszer szabad királyválasztást követeltek. Bár ez túlzott igénynek tűnik, a rendek mindent elkövettek, hogy a nemzet és uralkodója között kötött szerződésbe, a hitlevélbe új, alkotmányos biztosítékokat építsenek be. Radikális változás e téren ugyan nem történik, az országgyűlésnek mégis sikerül elérni, hogy az újonnan megkoronázott uralkodó és utódai kötelesek legyenek magukat megkoronáztatni és elismerjék Magyarország önállóságát és függetlenségét. így kerül be a hitlevél szövegébe, hogy Magyarország saját törvényei és szokásai szerint kormányozható, valamint a törvények megalkotása, eltörlése és magyarázata a törvényesen megkoronázott fejedelem és a rendek közös joga. Az uralkodó pátensekkel nem fog kormányozni. I Annak ellenére, hogy az 1790-91. évi országgyűlés a hagyományos rendi sérelmi politikának megfelelően folyt, mind a király, mind a magyar rendek kölcsönös engedményekre kényszerültek. II. Lipót lemondott az abszolút hatalomról, a rendek pedig felhagytak az 1790. év „forradalmi" követeléseivel. Az országnak és az uralkodónak egymáshoz való viszonyát mégsem lehetett ott folytatni, ahol Mária Terézia, de különösen II. József uralkodása idején abbamaradt. Kettejük birodalom egységesítő politikája bármennyire is sértette a magyar érdekeket, rávilágított arra, hogy bizonyos reformokat az ország alkotmányos életében szükségszerűen be kell vezetni. Ezek a reformok az egész magyar jogéletet érintették, s talán ezért, talán a megalkotandó reformtörvények alaposabb előkészítése végett az országgyűlés az uralkodó jóváhagyásával az 1791:67. artikulusban pontosan meghatározott, ún. rendszeres bizottságokat küldött ki azzal a felhatalmazással, hogy az elkészített munkálatokat kötelesek az 1792. évi országgyűlésre beterjeszteni. A felállított bizottságok mutatják, hogy alkotmányos életünk egészét átfogó javaslatok készültek. Az országgyűlés Bartomek Emma: A magyar királykoronázások története. Bp. 1987.; Mályusz Elemér: Sándor Lipót főherceg nádor iratai. Bp. 1926.; A magyar nemzet története. (Szerk.: Szilágyi Sándor) 8. kötet. Bp. 1898.; Hóman-Szekfű: Magyar történet. V. kötet. Bp. 1936.