Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

JOGTANÍTÁS MÚLTBAN ÉS JELENBEN - Mezey Barna: Egyetemek és jogakadémiák

4. Jogakadémiák A jogtanítás speciális felsőoktatási intézetei voltak a jogakadémiák és joglyceumok, melyek a gimnáziumok és az egyetem közötti átmeneti fokozatot képviselték. Kialakulásuk a protestáns oktatásügy aktivitásának volt köszönhető. A Birodalom keretein belül a (katolikus) egyetemeken helyt nem találó protestánsok külhoni protestáns egyetemekre kényszerültek, ahonnan NyugatEurópa elméleti-jogi műveltségét hozták magukkal (egyetemjárás). A hazatérők a szegényebb, itthon tanulni kényszerülő protestáns diákok számára szerte az országban a protestáns oktatáspolitika jegyében alapított akadémiákon közvetítették az európai tanokat. A formát az a szükséghelyzet határozta meg, mely az állami korlátozások következtében (már ti. hogy a protestánsok felső iskolát hosszú ideig nem szervezhettek) a figyelmet a középfokú oktatás fejlesztése felé fordította. A protestáns felekezetek gimnáziumaikat próbálták fölfejleszteni: a teológiai, bölcsészeti és jogi tanulmányokat meghonosítani külhoni minta alapján. A fogadó közeg kedvezett a jogi tanításnak. A protestáns egyházkormányzatban fontos feladatot vállaló világi elemek, világi patrónusok a 16-17. században leginkább a középbirtokosság és a városi polgárság köréből kerültek ki. A heves rekatolizáció a főurakat kiemelte e pozícióból, s eltávolította őket az egyházirányítók köréből. A vezető szerepet átvevők rendelkeztek egy, a témánk szempontjából lényeges sajátossággal: előszeretettel léptek jogi pályákra. Egyfelől mert ez az érvényesülés egyik lehetséges útja volt, másfelől mert magától értetődött a vármegyei kormányzatba kerülő köznemesek számára: együtt járt a vármegyei adminisztrációs feladatokkal a jogi képzettség. A protestáns egyházkormányzat sajátosságai, a világiak részvétele az igazgatásban, iskolaügyben nyitottá tette a protestáns oktatásügyet. Minthogy a felekezeti érdek a közvetlen iskolaigazgatásban némiképpen (a katolikus-jezsuita oktatási módszerrel összevetve mindenképpen) háttérbe szorult a világi szempontokkal szemben, a jogászképzés irányába orientáló világi érdek is erőteljesebben jelentkezett. A jogakadémiák kialakulásában a vallási kérdések is jelentős szerepet játszottak. „Hazánkban a múlt időkben a politikai, s ezzel karöltve a clericalis absolutismus, jesuitismus uralkodott, addig a mi főiskoláink rendkívüli szolgálatokat tettek, mert akkor nagy szerencse volt, ha az országnak bármely zugában ha kis körben is, a tanszékről szabad szó hallatszott." - vallották a protestánsok. 30 Különösen érvényes volt ez a jogi oktatásban. A vallásszabadságukban szorongatott protestánsok számára az élet minden területén létkérdéssé vált a jogismeret, a politikai érvelés, az országgyűlési minták elsajátítása. A protestáns törekvések sikerét, a protestáns jogtudók expanzióját jól példázza Foglár Györgynek, az egri katolikus joglyceum alapítójának nyilatkozata 1740-ben: „legyenek katholikus jogtudók, s a főpapok, katholikus urak ne kénteleníttessenek, miként eddig, jogaik védelmét a katholikus ügyvédekre bízni, s velők még titkos okmányaikat is közölni".31 30 _ Bihari I.: A Sárospataki jogakadémia és még valami más, Budapest, 1872. Udvardy L.: Az egri érseki joglíceum története 1740-1896, Eger, 1898, 721.