Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Szádeczky-Kardoss Irma: A jogi szaknyelv történeti kutatási szerepe

Befejezésül már csak arról kívánkozik ide néhány mondat, hogy miként kapcsolódik e hozzászólás gondolatmenete Fűrész Klára alkotmányozási témájú előadásához, illetve annak a gyökerekig visszavezetett folyamatossági koncepciójához? Amiként a jogot az ember társadalmi biztonságigénye hívta életre, úgy a joggal szemben is elsődleges a biztonságigény. E tekintetben töretlen a folyamatosság a jog keletkezésétől napjainkig. A jogbiztonság hiányának klasszikus példáját a jogsértésben, s ennek speciális megnyilvánulási formájában, a manapság közkeletűen koncepciósnak nevezett jogsértési esetekben látjuk. De vajon nem vezet-e jogbizonytalansághoz az a lehetőség is, hogy egy-egy jogszabály, nyelvi hiba következtében, többféle jelentéssel értelmezhető, bírónként, bíróságonként, vagy ügyintézőnként és hatóságonként más- és másként. S ha ez akár csak egyetlen jogszabálynál is előfordulhat, akkor az már. alkotmányossági kérdéssé válik, s nem biztos, hogy a sérelem bármely rendes vagy rendkívüli jogorvoslattal, avagy alkotmánybírósági határozattal - általában vagy egyes esetekben - orvosolható. Nemzeti epitheton omcms-unk az, hogy Jogász nemzet" vagyunk. Minden bizonnyal annak is része van ebben, hogy jogalkotási hagyományaink a történelmi távlatokban még erősen, azután ugyan már csökkenő intenzitással, de jelzik a jogalkotás történetében az egyértelmű nyelvi-szakmai pontosságra való törekvést. Ezeket a hagyományokat kellene újra feléleszteni és méltó helyére állítani, s azért éppen az alkotmányozásban, mert ez a követelmény - az „alulról", vagyis a társadalom irányából érkező közérthetőségi igény figyelembevételének mellőzésében kialakult és megerősödött gyakorlat ellenében - csak felülről, az alkotmány erejével és tekintélyével rehabilitálható. Ez első látásra ugyan nem alkotmány-súlyú kérdés. Valóban nem az: általában. De ahol a nyelvromlás olyan mértékű, és a nyelvi pongyolaság reflexe olyan felelőtlenül természetes, mint a mi jogalkotási gyakorlatunkban, ott a hibák megszüntetéséhez, és a megszüntetés feltételrendszerének alsóbb szintű kialakításához az állami akarat határozott kifejezésére, s abban is az Alkotmány tekintélyére és erejére van szükség! Legalábbis egyelőre. Mindezek megfontolását ajánlom - jó szívvel és gyakorlati tapasztalatok alapján - az alkotmányozók figyelmébe. És ajánlom figyelmébe ennek a jogtörténeti konferenciának, hiszen csak idő kérdése, hogy az itt megtárgyalt témák is jogtörténetté patinásodjanak.