Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Oriné Fodor Márta: Az egyesülési szabadság és a félállamiság jelenségének jogi kapcsolata történeti példák tükrében, a polgári kor kezdetén

egyesület határesetének tekintem. A jogi formák történetét figyelve tűnt fel, hogy az abszolutista törekvést követő végrehajtó hatalom szívesen alkalmazza ezt a formát a társadalom befolyásolására s választja elnevezésében a megté­vesztő egyesület megjelölést. Például II. Lipót 1790 nyarán a szabad királyi vá­rosok német lakossága körében, mindenekelőtt Budán és Pesten a magyaror­szági főhadparancsnokságnak később alárendelni kívánt királyi városi gárda szervezését kezdte meg, melyet a történeti kutatás lövészegylet elnevezéssel tart számon. Úgy tűnik, a belső ellentmondás lassította a szervezést és őszre el is halt.55 Megállapítható, hogy következetlen használata miatt az egyesület fogalom tartalma elmosódottá vált közfelfogásunkban, sőt a jogi irodalomban is.56 Hasznos továbbá megvizsgálni a területi önkormányzat mint közintéz­mény viszonyát az egyesülethez. Előbbi azért nem tekinthető egyesületnek, mert a ki-belépés szabadsága - ami az egyesület kritériuma - sérül (ettől még lehetne félállami egyesület). Igaz, hogy a választók a közakaratra befolyással vannak, de a végrehajtás kizárólag igazgatási eszközökkel történik (emiatt nem tekinthető félállami egyesületnek sem) és az ellene szavazó kisebbség kilépés­sel nem tud előle kitérni, így teljesen az állam részének tekinthető. Az elmon­dottakhoz kapcsolódik, hogy minden jogi személy önkormányzat (de ez fordítva nem mindig igaz). 4.3. Magyary tételesen felsorolja a centralizáció eszköztárát, melyekkel az igazgatás befolyásolhatja az önkormányzatokat, s mi hozzátesszük, a magán­egyesüléseket. Ezekkel az eszközökkel élve az igazgatás „előállítja" a félállami egyesülések nagy részét. A közigazgatás befolyásolási módjai Magyary szerint mindig törvényes eljáráshoz kötöttek. A német irodalomból kölcsönzött félállami kategória ennél tágabb értelmű, az együttműködési, befolyásolási eszköztár számosabb, nem szorítkozik csupán a törvényben rögzített eljárásokra. Alkalma­zásának hasznát a kutatásban abban láttam, hogy az állam befolyását a ma­gánszférára plasztikusabban, teljesebben mutatja be, így a személyi összefonó­dást és a magánjellegűnek látszó támogatási rendszert is felöleli.^ A jog a személyi összefonódással és magánpénzek juttatásával befolyásolt egyesüléseket még nem nyilvánítja köztestületnek. A neoabszolutizmus állama 1848-at követően a megszaporodott igazgatási feladatok racionalizálási folyamatában már félállami egyesülésekre is támasz­kodott oly módon, hogy föléjük szakosodott felügyeletet épített ki. Ez a befolyá­soló kapcsolat azonban már akkor is létrejöhet, mikor az államéletben a polgári egyesülési szabadság még nem biztosított. A polgárosodás útjára lépő neoabszolutista állam a feudális nagybirtokba integrált községi önkormányza­tot, központi hatalma kiteljesedése során a földesúri hatalom alól kiveszi és mint kész önkormányzatra rátelepedve az állami igazgatásba beemeli. A községi önkormányzat eredete az úri birtok gazdasági igazgatási részfeladatainak, az úr bíráskodási jogosítványa egy részének átruházásában keresendő, ahol a MT. 5/1, Budapest, 1980. 65.1. A magyarországi polgári államrendszerek. Bp.1981. Benne Pecze Ferenc: A politikai szabadság­jogok kodifikálása 1848-1918. 250. 1. Lásd 48.

Next

/
Oldalképek
Tartalom