Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Takács Imre: Az alkotmánybíróság jogfejlesztő szerepéről

Az alkotmánybíróság a hatalmi ágak szétválasztása elvének, mint a jogállamiság alkotóelemének értelmezése során abból a helyzetből indul ki, ahogy ez a szétválasztás a mai parlamentáris rendszerekben érvényesül, s ahogy azt az alkotmány tükrözi.

12 A politikai viták „begyűrűzése" az alkotmánybíráskodásba leginkább az előzetes normakontroll hatáskörének a gyakorlása folytán következhet be. A magyar törvény ugyanis - a francia Alkotmánytanács példájára - már a parlamenti jóváhagyás előtt is biztosítja a törvényjavaslat alkotmányszerűségének a vizsgálatát. A 21. § (1) bekezdése szerint indítványozási joga van az országgyűlésnek vagy ötven képviselőnek, valamint az országgyűlési bizottságnak. Az előzetes normakontroll lehetősége, a mindössze ötven képviselő indítványához kötöttség ugyancsak csábítja a parlamenti ellenzéket a vitának alkotmányossági útra történő terelésére. Az alkotmánybíróság azonban nem válhat sem obstrukciós törekvések eszközévé, sem a kodifikációs munkálatok segédcsapatává.

13 Ugyanakkor eljárási kötelezettsége folytán vállalnia kell a születő törvény alkotmányszerűségének biztosításában a szakszerű közreműködést. E kötelezettségének tudatában, de a parlamenti csatározásoktól való távolmaradás érdekében az alkotmánybíróság arra a belátásra jutott, hogy a törvényjavaslat alkotmányossági felülvizsgálatát a törvényalkotás befejező szakaszára korlátozza, azaz a végszavazás előtt álló vagy már megszavazott szövegre vonatkozó indítványt bírálja el.

14 Ebből is látható, hogy az alkotmánybíróság a politika és az alkotmányjog kapcsolatát tényként kezeli, de funkciójának megfelelően a politikai viszonyoknak és folyamatoknak csak a jogilag szabályozott vetületét veheti figyelembe. Mint láttuk, az USA Legfelső Bírósága a politikai kérdésekbe való be nem avatkozás doktrínájának védősánca mögé ássa be magát. Másutt viszont az alkotmánybíráskodást nem tekintik a politikai rendszeren belüli részeljárásnak. A német Háberle szerint az alkotmánybíróságnak az a feladata, hogy a társadalmi fejlődés azon mozzanatait, amelyek állami aktusokban manifesztálódnak, az alkotmány keretei között tartsa, ezért az alkotmánybíráskodás fő iránya az alkotmány normatív tartalmának érvényesítése. Találó Háberle fejtegetése az alkotmánybíróság politikai egzisztenciájáról, de szemmel láthatóan túlértékeli az alkotmánybíróság funkciójában a politikai dinamikát a jogi kötöttséggel szemben, és ezzel alapot ad arra, hogy mások az alkotmánybíráskodást bírósági eljárási formába bújtatott politikának minősítsék.

15 A normakontroll gyakorlása során az alkotmánybíróság alapjogvédelmi funkciója különösen előtérbe került. Ennek az az oka, hogy az alkotmány az alapjogok megfogalmazásában gyakran deklaratív jellegű, és alkotmányértelmezéssel kell pontosítani a jog lényeges tartalmát, az esetleges korlátokat, azok 12 Vö. a 31/1990. (XII. 18.) és a 38/1993. (VI. 11.) AB határozatokkal. Sári János azonban emlékeztet arra, hogy magában az alkotmányszövegben a hatalommegosztás kifejezés nem szerepel. Alkotmánytan. Szerk.: Kukorelli István. Osiris, 1995. 48. o. 13 Kilényi Géza: Az alkotmánybíróság helye az állami szervek rendszerében. In: Alkotmánybíráskodás. Szerk.: Kilényi Géza. Unió, 1993. 60. o. 14 L. 16/1991. (IV. 20.) AB határozat. 15 L. Klaus Stern kritikáját Háberle: Verfassungsgerichtsbarkeit (Darmstadt, 1976.) című művéről. In: Verfassungsgerichtsbarkeit des Bundes und der Länder. Hamburg, 1978. XXVI. o.