Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 19/1997 (Győr, 1997)

KONFERENCIA - Kállay István: Szabad királyi városok levéltárai

1772-től helytartótanácsi rendeletre a hivatalból feladott levelekről naplót (Post Journal) kellett vezetni. 1789-től a levelek nyilvántartását két helyen, a postán és a feladónál vezették. Az elsősorban a levélportó nyilvántartását szolgáló jegyzéket a jegyzői nivafái vezette. A posta-nyilvántartókönyvhöz külön nyomtatványokat kellett beszerezni; 500 naplólap 1790-ben például 8 Ft 20 krajcárba került. Mindez annál érdekesebb, mert amint a bécsi kamara 1793-ban megállapította, az 17'41:31.tc. szerint a szabad királyi városok levelezése a postai portótól mentes.

17 Kamarai rendeletre 1777 óta vezették a gazdasági ülések jegyzőkönyvét (protocollum oeconomicale), amelyeket havonta kellett a felsőbb hatósághoz felterjeszteni. A városi jegyző által hitelesített protocollumok a kamarai számvevőhivatalhoz kerültek. Az 1830-as évektől a jegyzői hivatal ezekről is másolatot készített. Ehhez kapcsolódva a gazdasági tisztviselők és alkalmazottak többféle naplót és jegyzéket vezettek. Ilyen például az 1781 óta a kamatokról vezetett regiszter és az 1828 óta az előzetes alku nélkül végzett kézműves munkákról készített napló. Megemlítendő a kifizetett pénzekről vezetett nyugtakönyv. Kezdetben a tanácsülési jegyzőkönyv egyúttal iktatókönyv is volt (protocollum exhibitorum, Exhibitprotocoll). Attól az időtől kezdve ugyanis, amikor az ügyeket a jegyzőkönyvben ülésenként újrakezdődően sorszámozni kezdték, azok azonosítása is biztosítva volt. 1785-től találkozunk a jegyzőkönyvekben az ügyek alábbi csoportosításával: politikai, gazdasági, pénztári, telekkönyvi, jogszolgáltatási, kereskedelmi, katonai és egyházi. Ezt követően kezdtek városaink iktatókönyvet vezetni. Az 1786 júniusi helytartótanácsi rendelet szerint nem kellett minden ügyet jegyzőkönyvezni, mivel az ügyek a fenti osztályokba voltak sorolva. A leirat egyik oldalára rávezették az eseményeket, a hátoldalára pedig a tanácsi határozatot. A jegyző-, illetve iktatókönyveket havonta kétszer felterjesztették. Az előírás szerint a tárgyat röviden kellett megadni.

19 A Józsefi rendszer bukásával a városokban felmerült a kérdés: az iktató- és jegyzőkönyvek vezetésében is vissza kell-e térni az 1780-as állapothoz? Elismeréssel kell utólag megállapítanunk, hogy nem tértek vissza. Belátták, hogy szükséges az ügyek iktatása. 1786-tól kellett vezetni a beadott kérvények könyvét (protocollum instantionale). Ez egyrészt a kérvények gondos kezelését, másrészt azt a célt szolgálta, hogy a nem ügyvéd, vagy városi írnok által szerkesztett instantiákat, amelyek nem voltak aláírva és megfelelő kivonattal ellátva, az ügyfélnek azonnal visszaadták. A cél az ezzel kapcsolatos eljárás egyszerűsítése.

2 Az 1760-as évektől kezdve találkozunk a megbízások könyvével (liber commissionum, Comissionsbuch, Vigiláns-buch), amelybe a tanácsi döntések alapján kiadott megbízásokat írták be, amiket azután később ennek alapján számonkértek.

21 Igen jellemző Székesfehérvár 1788 májusi válasza a királyi biztos kérdésére, hogy miért van az iratok rendezése ilyen elmaradott állapotban: „A levéltár