Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 19/1997 (Győr, 1997)

KONFERENCIA - Kállay István: Szabad királyi városok levéltárai

maga készítette-e, vagy ha nem, akkor ki. Ha a város közönsége adta be, akkor 11 minden elöljáró nevét feltüntették. 1836-ban Fehérvár tanácsa észrevételezte, hogy a helytartótanács hozzá írt latin nyelvű parancsainak belső címzése „Prudentes ac circumspecti nobis honorandi", míg a magyar nyelvű parancsolatokban csak „Értelmesek és gondosok" szerepelt. „A többi törvényhatósághoz írt levelekben a belső cím teljes terjedelemben ki van írva, így ez a törvényhatóság is megkívánhatná, hogy a neki szóló levelekben kitegyék a teljes címét" - írta a város a nádorhoz intézett panaszos folyamod12 ványában. Ugyanebben az évben a jegyzői hivatal feliratban fordult a helytartótanácshoz, hogy a leiratokat és leveleket (currens) ezután is két példányban kapják, mert ezzel az íróházat kímélik meg a másolási munkától. 1843-tól Kassa város javasolta, hogy a szabad királyi városok egymás közti levelezésükben „Barát és atyafi" néven szólítsák meg egymást.

13 Az ügyintézés nyilvántartására a városok többféle jegyzőkönyvet vezettek. Ezek közül a legősibb a tanácsülési jegyzőkönyv (protocollum sessionale). A jegyzőkönyvezés célja az ügyek regisztrálása abból a célból, hogy azokat később bizonyító erővel azonosítani lehessen. Ezért az üléseken rendszerint felolvasták a előző sessio jegyzőkönyvét. A protocollumot minden ülés végén lezárták. 1784-től a jegyzőkönyveket az ülés után 15 napon belül kellett felterjeszteni a helytartótanácshoz. 1790-től a jegyzőkönyveket minden résztvevőnek alá kellett írnia. Ez később feledésbe merült, de az aláírások helyét minden esetben kihagyták. A jegyzőkönyvek felterjesztését a kamara és a helytartótanács is magának követelte. Mindig az erőviszonyokon múlott, hogy melyiknek lett igaza. Az 1800-as évektől ezt úgy hidalták át, hogy mindkét kormányhatóság megkapta a jegyzőkönyvet, ami az íróháznak dupla munkát jelentett. Ez nem mindig ment gyorsan, gyakran a felsőbb szerveknek reklamálniuk kellett. 1839-től a protocollumokat már csak negyedévenként kellett a helytartótanácshoz felküldeni.

14 A levelező-könyvbe (Correspondenzbuch) a város által írt levelek másolatait írták be, ezért másolati-könyvnek is nevezték. Sok olyan ügyet lehet a levelező-könyvben találni, aminek az ülésjegyzőkönyvben nyoma sincs, így a könyv forrásértéke igen nagy. Van példa arra is, hogy a levelező-könyvi bejegyzéseket a következő tanácsülés előtt felolvasták. Az 1830-as évektől megemlítették azokat a leveleket, amelyeket megbízás alapján meg kellett volna írni, de nem készültek el.

15 A polgári és büntetőügyeket kezdetben teljesen a tanácsülési jegyzőkönyvbe vezették be. Külön bírói jegyzőkönyvet (protocollum judiciale, Gerichts-Protocoll) csak az 1720-as évektől vezettek. Mivel azonban a közigazgatás és a jogszolgáltatás különválasztása ekkor még nem valósult meg, gyakran bukkannak fel bírósági ügyek a magistratus ülésjegyzőkönyveiben is. Külön jegyzőkönyvet vezetett a vásárbíró (protocollum nundinale).

16