Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 19/1997 (Győr, 1997)

ÉLETUTAK, ÉLETMŰVEK - S. Lackovits Emőke: Timaffy László

néprajzi anyag felhasználása a történelemszakkörökben (Bp., 1977) és A néprajzi anyag felhasználása a történelemoktatásban (Bp., 1980). Tudományos életművének egésze a Kisalföldhöz kötődik, s ez az életmű a magyar néprajzkutatás legkiválóbb teljesítményei közé tartozik. Amikor Timaffy László munkásságát áttekintjük, amikor a kutatóról, a tanárról szólunk, nem feledkezhetünk meg a népművelőről és a honismertetőről sem. A honismeretet-honismertetést magas szinten művelte, amelynek gyakorta adta írásos bizonyítékát is. Nagyszámú ismeretterjesztő írása jelent meg a Kisalföld, a Honismeret és a győri Műhely lapjain. A Honismeret c. periodikának hosszú ideig szerkesztőbizottsági tagja is volt. Kitűnő előadóként pedig fáradhatatlanul járta a falvakat, s tartotta falusi hallgatósága számára is érthetően és élvezhetőén előadásait, immáron összefüggéseiben láttatva mindazt, aminek alapadatait, apró részleteit tőlük kapta. A szűkebb táj és a magyar nyelvterület hagyománykincse, kulturális öröksége, az európai kultúrához való kapcsolódási pontjai általa válhattak megismerhetővé hallgatói - népfőiskolák, gazdatanfolyamok, diákok, szakkörök, falusi közösségek - számára. Soha, egyetlen meghívást sem utasított vissza, s ezt ma, 80 esztendősen sem teszi meg. Különösen szívügye volt a népfőiskolai képzés, a falusi ifjúság magas színvonalú iskolán kívüli oktatása, ennek formái, módszere, tananyaga. Alapgondolata: „... megfelelően képzett embereket nemcsak a városokba, hanem a falvakba is!" Az ennek érdekében való cselekvés módját fogalmazta meg programbeszédnek beillő, „Parasztságunk művelődési kérdései" címmel megjelent írásában 1945-ben (Győri Szabad Szó, 1945. okt. 21. és 28.). A népfőiskolai képzés újraindítását sürgette, amelyet a katonai szolgálattal kívánt összekapcsolni oly módon, hogy a szolgálati időből egy esztendőt e népfőiskolai képzésre fordítanának. Ez munkált benne az óvári Széchenyi Népfőiskola megszervezésekor is, de ezen elképzelés kimunkálásával és megvalósításának gondolatával már 1941-től foglalkozott. A magát népinek mondó diktatúra ennek széles körű kibontakoztatásától is megfosztotta Timaffy Lászlót. E nagyszerű elképzelés megvalósítása erőszakos megakadályozásának szomorú következményei döbbenten tapasztalhatók ma: a falusi társadalom széthullott, az igénytelenség, a műveletlenség országosan polgárjogot nyert, az igazi értékek hiánya, az etikátlanság soha nem látott méreteket öltött. Ha néhány mondattal kellene összefoglalnom Timaffy László munkásságát, akkor példamutató emberségét, szülőföldszeretetét hangsúlyozva azt mondanám, hogy helytállott az őrhelyén, ahová a földi hatalmasságok akaratából került. A magyar népet és a hazát szolgálta, ügyét mindig hűséggel képviselte. Lényét és életét mindig hitből fakadó derű járta-járja át, a kitartó munka, töretlen munkakedv soha nem hagyta el. Boldog ember, aki nem élt, s nem él hiába. Szívből kívánjuk, hogy a derű soha ne hagyja el, legyen elegendő ereje, jó egészsége további terveit valóra váltani! Isten áldása legyen életén, munkáján, kísérje esztendeit öröm és békesség! Erezze a feléje irányuló tiszteletet, szeretetet,