Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 19/1997 (Győr, 1997)

GYŐR MÚLTJA - Lenkefi Ferenc: Francia hadifoglyok Győrben az első koalíciós háború idején (1794-1795)

A hadifoglyok életében az internálási helyszínekre szállításhoz, az ottani életrend kialakításához hasonlóan igen fontos csomópont a hazajutás lehetőségének felmerülése. A Brüsszelben, majd Nassau-Dietz-ben Zebro von Wachenburg alezredes vezetése alatt működött császári-királyi fogolycsere-bizottság (Auswechslungs ül. Rancionirungs Commission) ez ügyben már 1795. április folyamán, a francia-porosz különbékét [Bázel, április 5.] követően felvette a kapcsolatot a túloldalt képviselő Bacher ügyvivővel. Egyelőre a nem harcoló kategóriába (nicht streittende Partheyen ill. non Combattans) tartozó foglyok részleges kölcsönös cseréjéről volt szó, akiket Wallis április 25-i parancsa szerint minden helyszínen össze kellett írni. Ide tartoztak a hadsereg jogi, hivatali, pénzügyi, egészségügyi, élelmezési és ellátó személyzete, a szállítmányozás, mesteremberek, 38 tábori lelkészek, zenészek, munkára kirendeltek stb. Augusztus folyamán a kicserélendők közé felvették az egészségi állapotuk miatt szolgálatra alkalmatlan és közös megegyezéssel a bizonyos alakulatokhoz, helyőrségekhez tartozott foglyokat is. Teljes körű cserékre azonban csak az 1797. októberi campoformioi béke nyomán kerülhetett sor, annál is inkább, mert időközben rövid fegyvernyugvást követően a harci cselekmények kiújultak. Kavanagh tábornok 1795. április 30-án közölte a pozsonyi katonai parancsnoksággal, hogy a hazatérők gyűjtőhelyéül a várost szemelték ki. Addig is elrendelte, hogy a távolabbi helyszínekről indítsák el az érintetteket Buda felé, 39 míg a lipótváriakat és a győrieket egyből kísérjék Pozsonyba. Ugyanő május 9-én hagyta meg Pozsonynak - mivel Győrben nem voltak nem harcoló kategóriába tartozó franciák -, hogy lipótváriakból állítsanak ki egy transzportot, s a foglyokat azonnal indítsák Bécs felé.

40 A szabadulásra tisztán politikai indítékok is módot adhattak. Wallis augusztus 31-én értesítette Barco-t, hogy a császár Condé hercegének [Louis Joseph de Bourbon] megengedte, hogy emigránsokból álló csapattestét francia hadifoglyok közül egészítse ki.

41 Az egyébként kevés sikerrel járt akció Győrt csak annyiban érintette, hogy a két toborzótiszt egyike, lovag de Bouan őrnagy szeptember közepén itt ütötte fel főhadiszállását, ahonnan az ottani katonai parancsnokság segítségével a már Lipótvárra elszállított győri foglyok nyomába eredhetett. Vagyis közvetve szerezhetünk tudomást arról, hogy Győrben ekkor már nem őriztek hadifoglyokat.

42 Ezt követően egészen 1796 októberéig a város nem került a fogolytartás szempontjából a katonai főhatóságok látókörébe, s a Haditanács október 3-i leirata is csak mint lehetőséggel számolt vele. A budai Főhadparancsnoksághoz intézett parancs szerint a magyar országgyűlés kezdetéig, november 6-ig a foglyokat Pozsonyból vízi úton Győrbe és Kiscellbe kellett volna szállítani és a pozsonyi kaszárnyát az odarendelt katonaság számára felkészíteni. A franciák megfelelő őrzését reménytelivé tette az a tény, hogy a tervek szerint Legnano francia fogságba esett, majd kötelezvény [Kapitulazion] fejében elbocsátott őr-