Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 19/1997 (Győr, 1997)

GYŐR MÚLTJA - Grábics Frigyes: Szent László győri kultusza

fel. Az első ide vonatkozó adatot a téma korabeli kezelésének jellemzésére talán nem lesz felesleges idézni: „Forstner miniszteri tanácsos, Ponori Tőreik Emil és Czobor Béla Győrbe jöttek fényképfelvételeket készíteni a Szent László-ereklyéről." László Gyula is felhívta tanulmányában a figyelmet a herma fotografálásának nehézségeire. Viszont tény, hogy az 1990-es évek több kiadványa már kiválóan oldja meg a feladatot. Simor püspök kultuszápoló és -támogató működésének méltó folytatója volt utóda, Zalka János. Neki azonban másféle gondjai is támadtak. Annak a korábbi vitának folytatásaként, hogy Nagyvárad püspöke és a káptalan visszakövetelte a hermát. Az első akció e tárgyban még a XVIII. század elejéről származik; 1715-ben szóban és írásban kérték, fenyegetőztek a királlyal és az országgyűléssel is. A káptalan először kitérően, majd nemlegesen felelt. 1750-ben Kovács Pál kanonok tárgyalt Győrött a káptalannal és Zichy püspökkel, sikertelenül. 1775-ben Kornis Ferenc nagyváradi prépost annyit mégiscsak elért, hogy Zichy püspök egy ereklyerészt átengedett Nagyváradnak. Ez ott köztiszteiebre kitétetett, ugyanakkor azonban a káptalan ünnepélyesen tiltakozott a látszat ellen, mintha az ereklyerész elfogadásával lemondott volna az egész iránti igényéről. Az átmenetileg elcsitult vitát újította fel Ipolyi Arnold, az egykor neves herma-kutató, aki ekkor (1886-ban) már nagyváradi püspök. Annak idején a műtárgy szobrászati és ötvösművészeti értékéről értekezett akadémiai felolvasásában, tervezte az 1660-ban elpusztult lovas szobor rekonstrukcióját, és folytatta püspök előde, Lipovniczky István ásatásait. Megkezdte, illetőleg újra kezdte a herma visszaperelését is, de hirtelen halála után utóda, Schlauch Lőrinc az ügyet úgy zárta le, hogy a Győrből visszakerült, hejryikristály lemezekbe zárt ereklyedarabnak győri mintára új hermát készíttetett. Szent László-körmenet, Szent László Társulat Láttuk, a Szent László-ünnep és vele a körmenet a XVIII. század második felének ünnepredukáló buzgalmát is túlélte. Egyetlen kivétel 1809: „A reggel 8 órakor megtartott mise után elmaradt a szokásos Szent László-körmenet és könyörgés, mert az egyházi és világi vezető személyiségek reggel 9 órára Narbonne kormányzóhoz kaptak meghívást." A fennmaradt prédikációk azt is jelzik, hogy az ünnep egyre jobban magába olvasztja a történelmi kutatás eredményeit és a közgondolkodás - akár úgy is mondhatjuk az aktualizálás - elemeit is. Például Jáky Ferenc, az időszak egyik tiszteletre méltó papi egyénisége 1849-ben még így ír: „dicső Szent László napján szabadultam meg a győri tömlöcből a Kossuth-hatóság fogságából"; 1863-ban viszont a magyar alkotmányosság dicsérete jegyében prédikál, és adja ki beszédét „Dicső Szent László" címen. Új eleme lett a kultusznak a Szent László Társulat, és nem csak a neve miatt. Érdekes fejlemény, hogy a névválasztás majdhogynem véletlen, aztán a név inspirálólag hat, és kivált Győrött évtizedeken át hordozója lett a kultusznak.