Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 19/1997 (Győr, 1997)

GYŐR MÚLTJA - Federmayer István: Újabb adalékok Révai Miklós győri éveihez

( TYŐRI TANI JLMÁNYOK Ideo supplex rogo obtestorque Excellentiam Vestram dignetur id imprimis in restabilimentum labefactati honoris, et Characteris mei gratiose ordinare, ut saepe memoratus Laedens Révaj coram Amplissimo Magistratu, et Directore Dió, ubi honorem meum ademit, ibidem restituat, dein tanquam pacis, et hucusque inter Individua Magistratualia, Civesque vigentis bonae harmóniáé turbator, et famae detractor pernitiosissimus pro arbitrio Excellentissimae Vestrae promerita poena plectatur, denique ubi murmur illud audivit in publico, quod Ego abjecta quaeque perpetrem, detegere teneatur, si enim similia Chartáé apponere, et in Civitate divulgare Sanctimonia Legum Ecclesiasticarum ipsi non prohibuit, nec id prohibere suapte sequitur, ut cum ipso in eadem Liga Constitutos, et de me pessime sentientes denominet Qui cum ultro etiam enixe orarem Excellentiam Vestram me altis Gratiis devovendo constanti cum Venerationis Cultu emorior. Excellentiae Vestrae humillimus servus laurini Die 15o 9bris 795. Mathias Bahunek Senator Iaurineses Fordítása Méltóságos Főtisztelendő Püspök Úr! Igen Tisztelt és Kedves Uram és Patrónusom Nincs a világon nagyobb és keserűbb dolog számomra, mint amivel tisztelendő Révaj rajztanár úr a folyó hó 13-i tanács ülésen a Magisztrátusnak és egyúttal a nemzeti iskola helybeli igazgató urának, Dió Mihálynak is „megfontolt lélekkel" írt levelében még most is megsérthet. A magisztrátus többi tagja előtt írásában szemenszedett hazugságokkal úgy festett le, ahogy azt az 1. számú mellékletben Excellenciáddal ismertetem. S hogy mi az akkora ellenem irányuló gyalázat és bosszúszomj forrása, és miért vált esküdt ellenségemmé, azt röviden hűen és lelkiismeretesen előadom. Körülbelül ez év júliusában ült össze megbeszélésre egy tanácsi bizottság. Ennek célja az említett Révaj és a városgazda között támadt nézeteltérés kivizsgálása volt. Az imént említett Révai tanár úr Katalin nevű szolgálóját hallgattuk ki, aki még nőtlenségem idején nálam szolgált. Amikor szolgálója erényessége védelmében a nevezett Révaj nekem támadt, hogy esküdjek meg annak élete tisztaságáról, eszembe jutott, hogy éppen azért bocsátottam el, mert a nálam töltött szolgálata idején az itt állomásozó katonákkal gyanús barátságot kötött, és bizony éjszaka gyakran társaságukban volt. Lelkiismeretem megsértése nélkül nem hallgathattam el, hogy közöljem róla mindazt, amit tapasztaltam, annál is inkább, mert nem egyszerű magánember, hanem a bizottságnak felesküdött tagja vagyok, akit sem kérések, sem jutalmak, kedvezmények vagy gyűlölet nem ingathatnak meg. Miután az említett Révaj az igazgatótól ezt megtudta, egyetlen alkalmat sem szalasztott el, hogy mérgét, miként a mellékelt kivonat tanúsítja, ellenem kitöltse, pedig Révajt véleménye egyetlen pontja szerint sem sértettem meg, s ezt Dió igazgató úr 2. számmal alázatosan benyújtott mellékelt tanúvallomása is meg-