Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 19/1997 (Győr, 1997)
GYŐR MÚLTJA - Federmayer István: Újabb adalékok Révai Miklós győri éveihez
Ugyanis a városi tanács vissza akart élni a püspök tekintélyével, mint egy méltatlan ostorral, hogy aztán azzal sújtson rám, valahányszor panaszkodnám a legszörnyűbb méltatlanságok miatt. Ezt a rút szolgaságot méltatlannak találtam. A püspök is dühös lett, mert elvettem tőle annak lehetőségét, hogy beleártsa magát az újabb viszálykodásba: mintha még nem tapasztalta volna a rossz eljárás szomorú példáit. Illetékes helyen vonjon engem felelősségre a tanácsi Szóljon a főigazgató, beszéljen Szerdahelyi és a többi ellenségem, de már nyíltan, a bíróság előtt, mik az én oly nagy vétkeim. Ha nekik van igazuk, önként kérem a hóhérpallost, mely ekkor számomra a legkívánatosabb lesz, hogy vége legyen már a sok alattomos vádaskodásnak és feneketlen étvágyú üldözésnek. Ha pedig a per végeztével én lennék az, akit égig magasztalnak, akkor ne rejtsenek véka alá, hanem tűzzenek egy gyertyatartóra, hogy kitüntetéssel tündököljek. Nem bánom, ha már rajztanítónak kell lennem, akkor kedvezőbb helyen legyek, s ne kényszerüljek mind magamat, mind vagyonkámat elvesztegetni." 9. Egyházi szolgálatban Mindezek ismeretében érthető, hogy Révai ezek után semmiképpen sem szeretett volna Győrött maradni. A helyébe kerülő Halper Mihálynak nem volt rajztanári képesítése ugyan, de több éven át Révaitól tanult rajzolni. (Ő készítette el 1792-ben az iskola épületének alaprajzát is.) Helyzetét valóban súlyosbította, hogy nem használhatta a Révai készítette mintarajzokat, melyeket később, haragja múltán Révai 1800-ban az iskolának adományozott szakkönyveinek jó részével együtt. Az állástalan Révai Fengler József püspöktől kapott segítséget: a győri egyházmegye papjaként különféle megbízást kapott tőle. Először a győri székesegyházban tartott szentbeszédeket , majd a beteg Szentpétery László téti plébánost helyettesítette. 1796. január 10-én, vízkereszt utáni első vasárnapon tartotta első beszédét a győri székesegyházban 82 . Bizonyosan itt prédikált még január 24-én és március 26-án is. A többi négy beszéde valószínűleg Téten hangzott el. Az bizonyosan, amelyiket a böjt második vasárnapján mondott el, mert ennek végén búcsúzik el híveitől, mivel plébánosuk már felépült betegségéből. „Az Isten, minden jónak adója, visszahozta a ti kebeletekbe, ti hív és engedelmes juhok! a ti gondos, tudós és nektek kedves pásztorotokat. Úgy fogadjátok őtet az Istentől, mint az ő kegyességének különös új adományát: ugyanazért önként indul a ti jámbor szívetek a méltó Jiálaadásra. Ajánljátok fel velem ezen jó szándékkal a mai isteni szolgálatot. Kérjünk egyszersmind az erős Istentől erősödést és állandóságot a megtért egészségre. A mi pedig engem illet, Áhitatos Hívejc! igyekeztem, a mint tőlem kitelhetett, addig, míg megvoltatok IsiclI fosztva a ti pásztorotoktól, veletek a lelki legelőre híven és igazán járni - azonban ha mégis fogyatkozást éreztetek valamiben, bocsássatok meg az emberi gyarlóságnak. A lélek ugyan kész volt mindig bennem. S ugyanazon kész lélekkel kérek nektek kegyelmet és békességet, áldást és az ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Amen."
