Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 19/1997 (Győr, 1997)

GYŐR MÚLTJA - Federmayer István: Újabb adalékok Révai Miklós győri éveihez

a történteket. A többé-kevésbé kívülálló s Révait kétségtelenül becsülő ember véleményét fontosnak tartom a valós helyzet alaposabb megismeréséhez, s ezért az alábbiakban közlöm. A Nemzeti Iskolák Tekintetes Királyi Felügyelője! Révai Miklós tisztelendő úr, e helybeli főbb nemzeti iskola nemzeti tanítója november 19-ig még egyetlen órát sem tartott, noha a hozzá írt barátságos leveleimmel már háromszor felkértem, hogy hivatali kötelességének tegyen eleget. Hiába figyelmeztettem arra, hogy az állammal kötött szerződés szerint fél évvel korábban kell felmondania, és kértem, hogy legalább még fél évig folytassa az oktatást az iskola épületében. Még azt is megígértem, hogy minden módon igyekszem elérni, hogy a fél év végeztével kívánsága szerint máshová helyezzék, ha már oly gyakran szereti állásait változtatni. Hiába kértem arra is nagyon szépen, hogy ne vonakodjék az iskolánál hagyni a saját kezűleg készített mintarajzait, melyekért évente a királyi jutalomból jókora részt kapott, noha rendkívüli tanár volt, továbbá az iskolának legalább a rajziskola tanulói által készített, s a többiek ösztönzésére félévenként üveg alatt kifüggesztett vizsgarajzokat adja vissza, ugyanis ezek az iskolai munkák egyértelműen és jogosan a város és a királyi intézmény tulajdonai, hisz az ő költségükön készültek. Ám lRévaii év közben úgy távozott el az iskolából, hogy e rajzoláshoz szükséges eszközöktől megfosztotta, csupán a szintén városi pénzből vásárolt rézmetszeteket hagyta itt. Úgy látszik, hogy e fonák tettével bizony elérte, hogy többé már semmiképpen sem lehet dicsekedni a Győrött végzett jótéteményeivel, nevezetesen mindazon magánál tartott munkájával, melyeket - ha az iskolánál hagyta volna azt - mindig joggal dicsekedni lehetne. Amikor állásáról hivatalosan lemondott, elliatározásának indítékául részint az iskolaéjhiletben lakó városgazdát, részint a magisztrátust nevezte meg, de kollégáit és másokat is. Nem kímélte még az igazgatóját sem, aki pedig minden oktató munkáját a legnagyobb dicséretben részesítette, és gyakran őt magát is itt, helyben megvédte, jutalmának 35 forintról (melyet az eddig kiválóan elkészített, most pedig magánál tartott rajzmintákért fizettek ki) 55 forintra való felemelését kérte, s aki tehetsége szerint viszontagságos helyzetében vigasztalta. Először kijelentette, hogy az iskolaé)niletben, melyet magasabb helyről a zsenge ifjúság nevelésére adományoztak, sem lakni, sem rajzot tanítani nem tud a miatt az elviselhetetlen tumultus miatt, melyet az épület udvarán a kocsik, a város lovai és az itt lakó városgazda családja igen gyakran szokott előidézni. De a többi tanár miért tud itt tanítani? - Aztán azzal is előállt, hogy ugyanez a városgazda folyó év júniusában késő éjjel, amikor részegen hazajött, olyan gyalázatos rágalmakat szórt rá, hogy ezért a magisztrátus neki megfelelő elégtétellel tartozik. - Egyszersmind megvádolta az igazgatót is, aki pedig erről semmit sem hallott, aki nem ebben a házban lakik, és éppen ezért minderről semmi biztosat nem tudhatott, hogy nem gondoskodott elég hathatósan a városgazda eltávolításáról, s megfelelő elégtételről sem intézkedett, hanem itt és most megelégedett azzal, hogy a magisztrátus megparancsolta a városgazdának,