Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 19/1997 (Győr, 1997)

GYŐR MÚLTJA - Federmayer István: Újabb adalékok Révai Miklós győri éveihez

Ez a nyilatkozat híven tükrözi Révai egyéniségének néhány alapvető vonását. Az „Alázatos (humillima) emlékeztető" cím ugyan a kor szokása szerint való, de a gyönyörű, kalligrafikus kézírás és csinos külalak fejlett esztétikai ízlésre, a pontokba szedett, logikus és világos szerkezet rendezett gondolkodásra, a nyílt és határozott hang pedig Révai elszántságára vall. Tudatja följebbvalóival, hogy kiköltözik lakásából. Nem tesz szemrehányást az eddigi huzavonáért, ám mintegy neheztelésének jelzéseként kijelenti, hogy lelki nyugalma a kényelemnél is többet ér számára. Az pedig, hogy némi kárpótlásra igényt tart, a tisztes munka tudatából fakadó önértékelését, magabiztosságát jelzi. Révai kérésének megértéséhez tudnunk kell, hogy - a városi szenátus később ismertetendő jegyzőkönyve szerint - a rajziskola indulásakor az egykori nemesi konviktus fordított L-alakú épülete csak a tanítás rendelkezésére szolgált, tanári lakás még nem volt benne. Az 1787-ben megkötött szerződés szerint ezért a rajztanári fizetést évi 50 forint lakáspénzzel egészítették ki, mely feltehetően a tüzelő árát is magában foglalta. Amikor pedig a mai Liszt Ferenc utcai klasszicista épület 1789-re elkészült, Révainak az első emeleti, Hallesch Gábriel és Fabsich Cyrillus tanítónak pedig a földszinti két lakásba kellett költözniük. (Ezért szerepel panaszában az „akaratom ellenére betettek" kifejezés.) így tehát 1789-től ezt az 50 forintot már nem fizették ki Révainak. Most, amikor Pintér viselkedése miatt alkalma adódott a kiköltözésre, élni szeretett volna azzal a lehetőséggel, hogy ne csak kellemetlen lakótársától szabaduljon meg, hanem anyagilag is jobban járjon. Az iskolai munkarend megváltoztatására, módosítására tett javaslatai gyakor­latiasságát, pedagógiai tapasztaltságát bizonyítják, valamint azt, hogy Révai minden dolgában szoros rendet és fegyelmet tartott. A levél befejezése jellemének ismét más vonását villantja fel. Nagyon is jól tudta, hogy a tanításhoz szükséges, a felsőbb utasítások szerint is előírt modellek és eszközök sürgetésére a szenátorok fel fognak szisszenni. Most tehát megragadta az alkalmat, hogy ezzel is borsot törjön az orruk alá. Nem véletlenül írta le Bahunek 13 szenátor nevét sem: vele külön perben állt, mert ő volt állítólag Pintér városgazda legfőbb támogatója. A városi tanács, hogy válaszolhasson Révainak, Dió Mihály igazgató véle­ményét kérte e tárgyban 16 . Dió nem reagált Révai kérvényének 1. és 2. pontjára, mert nem tartozott hatáskörébe. Helyzetéből érthetően eléggé visszafogottan, mindkét fél érdekeit szem előtt tartva szólt az iskolát érintő ügyekben : igaz, hogy a rajziskola több munkát ad a gondnoknak, s így rászolgál a néhány garasra. De az inasokat és a szegény tanulókat ez a kiadás elriasztaná az iskolától, ezért fel kell menteni őket e kötelezettség alól. A rajzlapok, -eszközök kiosztása a rajztanár hivatali kötelessége, bár valóban igen terhes számára. Ugyanez a helyzet a rajzminták készítésével is, de kétségtelen, hogy a festékről, papírról a városnak kell gondoskodnia. Hasznos lenne, ha az épületdíszeket a tanulók kezükbe foghatnák, de ha erre most a városnak nincs pénze, beszerzésük elhalasztható. A latrinák ügyében semmiféle panasz nem jutott el hozzá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom