Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 19/1997 (Győr, 1997)
GYŐR MÚLTJA - Federmayer István: Újabb adalékok Révai Miklós győri éveihez
Ez a nyilatkozat híven tükrözi Révai egyéniségének néhány alapvető vonását. Az „Alázatos (humillima) emlékeztető" cím ugyan a kor szokása szerint való, de a gyönyörű, kalligrafikus kézírás és csinos külalak fejlett esztétikai ízlésre, a pontokba szedett, logikus és világos szerkezet rendezett gondolkodásra, a nyílt és határozott hang pedig Révai elszántságára vall. Tudatja följebbvalóival, hogy kiköltözik lakásából. Nem tesz szemrehányást az eddigi huzavonáért, ám mintegy neheztelésének jelzéseként kijelenti, hogy lelki nyugalma a kényelemnél is többet ér számára. Az pedig, hogy némi kárpótlásra igényt tart, a tisztes munka tudatából fakadó önértékelését, magabiztosságát jelzi. Révai kérésének megértéséhez tudnunk kell, hogy - a városi szenátus később ismertetendő jegyzőkönyve szerint - a rajziskola indulásakor az egykori nemesi konviktus fordított L-alakú épülete csak a tanítás rendelkezésére szolgált, tanári lakás még nem volt benne. Az 1787-ben megkötött szerződés szerint ezért a rajztanári fizetést évi 50 forint lakáspénzzel egészítették ki, mely feltehetően a tüzelő árát is magában foglalta. Amikor pedig a mai Liszt Ferenc utcai klasszicista épület 1789-re elkészült, Révainak az első emeleti, Hallesch Gábriel és Fabsich Cyrillus tanítónak pedig a földszinti két lakásba kellett költözniük. (Ezért szerepel panaszában az „akaratom ellenére betettek" kifejezés.) így tehát 1789-től ezt az 50 forintot már nem fizették ki Révainak. Most, amikor Pintér viselkedése miatt alkalma adódott a kiköltözésre, élni szeretett volna azzal a lehetőséggel, hogy ne csak kellemetlen lakótársától szabaduljon meg, hanem anyagilag is jobban járjon. Az iskolai munkarend megváltoztatására, módosítására tett javaslatai gyakorlatiasságát, pedagógiai tapasztaltságát bizonyítják, valamint azt, hogy Révai minden dolgában szoros rendet és fegyelmet tartott. A levél befejezése jellemének ismét más vonását villantja fel. Nagyon is jól tudta, hogy a tanításhoz szükséges, a felsőbb utasítások szerint is előírt modellek és eszközök sürgetésére a szenátorok fel fognak szisszenni. Most tehát megragadta az alkalmat, hogy ezzel is borsot törjön az orruk alá. Nem véletlenül írta le Bahunek 13 szenátor nevét sem: vele külön perben állt, mert ő volt állítólag Pintér városgazda legfőbb támogatója. A városi tanács, hogy válaszolhasson Révainak, Dió Mihály igazgató véleményét kérte e tárgyban 16 . Dió nem reagált Révai kérvényének 1. és 2. pontjára, mert nem tartozott hatáskörébe. Helyzetéből érthetően eléggé visszafogottan, mindkét fél érdekeit szem előtt tartva szólt az iskolát érintő ügyekben : igaz, hogy a rajziskola több munkát ad a gondnoknak, s így rászolgál a néhány garasra. De az inasokat és a szegény tanulókat ez a kiadás elriasztaná az iskolától, ezért fel kell menteni őket e kötelezettség alól. A rajzlapok, -eszközök kiosztása a rajztanár hivatali kötelessége, bár valóban igen terhes számára. Ugyanez a helyzet a rajzminták készítésével is, de kétségtelen, hogy a festékről, papírról a városnak kell gondoskodnia. Hasznos lenne, ha az épületdíszeket a tanulók kezükbe foghatnák, de ha erre most a városnak nincs pénze, beszerzésük elhalasztható. A latrinák ügyében semmiféle panasz nem jutott el hozzá.
