Győr 1956. II. A forradalom utóvédharca - Győri Tanulmányok - Dokumentumgyűjtemény 18/1996 (Győr, 1996)

november 10.

Forradalom a győri színházban Zúg a taps a nézőtéren. Színészek, zenészek, műszakiak köszöntik lelkesen a nagy művészt, aki most nem a Henschel fuvaros szerepében lép a színre, hanem a jelenlevők bizalmát testesíti meg, mint a társulati ülés egyhangúlag választott elnöke. Lassan elül az éljenzés, a taps, a zaj, s megszólal az érces hang, mely nemrég a Szózatot zengte, hogy az éteren át bizakodást, a haza szeretetének szent hevületét plántálja a szívekbe. — Csak józan ésszel, belátással, körültekintéssel boldogulhat az ember... Múltamról nem beszélek, jelenemet ismeritek, a jövőmet szeretném veletek eltölteni... És Feri bácsi, Kiss Ferenc a nagy művész, aki politikai fogolyként nyolc évig raboskodott, — ha voltak is hibái, nem is ilyen súlyosan büntetendők —, a szeretetet, a megértést, a kicsinyes intrikák, személyes sértődöttségek félretevését hirdeti, mikor a színháznak is vizsgáznia kell: hogyan értette meg a nép forradalmi követeléseit, hogyan tudja a búzát elválasztani az ocsútól, az igaz eszmét a rátapadt szennytől. Mielőtt a társulati ülés döntene a vezető tisztségek betöltéséről, Földes Gábor főrendező bejelenti lemondását. Egyetlen indoka: a népelnyomó rendszer emelte munkakörébe, ezt a rendszert pedig elsöpörte a nép. Az indokon kívül valami döbbenetes belső vívódás is hangot kap a felszólalásában: — Kommunista voltam és az is maradok. Ezt vegyétek figyelembe a szavazásnál. Még néhány perc és elszabadul az ördög. Hisztérikus női hang zavarja meg a társulati ülés fegyelmezettségét, demagóg szavak próbálnak káoszt teremteni, s akad olyan fasisztaízű kijelentés, mely semmi kétséget sem hagy az iránt, hogy egyesek merre szeretnék fordítani az ország vitorláját. Ebben a kitörni készülő viharban szólal meg a színház népszerű komikusa: — Mindenki tudja rólam, hogy mélyen vallásos vagyok, hiszen a templomba nem a hátsó kapun át szoktam járni. Amikor a gyerekemet keresztelésre akartam vinni, beszéltem az igazgatónkkal. Pipi azt mondta: Menj, Alikám. Hazudik, aki azt állítaná, hogy itt valakit üldöztek a politikai vagy vallási meggyőződése miatt. Isten engem úgy segéljen!