Győr 1956. II. A forradalom utóvédharca - Győri Tanulmányok - Dokumentumgyűjtemény 18/1996 (Győr, 1996)

november 10.

Semmi nem kell a bűnös múltból, senki nem kell azokból az emberekből sem, akik bármilyen múltat akarnak, vagy szeretnének visszaállítani. Miért kell erről is beszélni? Azért, mert a forradalmi kavargásban helyenként horthysta reakciós elemek is bekerültek a munkástanácsokba. Ezek, visszaélve a munkáshatalommal, olyan egyszerű párttagokat is utcára tettek — csak azért, mert párttagok —, akiknek semmi közük nem volt a bűnös Rákosi Gerő-klikk politikájához. Az ilyen módszereknek semmi közük a demokráciához. Az új rend azzal lesz különb a réginél, ha nem követi el ellenkező előjellel ugyanazt a boszorkányüldözést, mely a régi pártvezetőségre volt jellemző. Új módon akarunk országot építeni. Hogyan, miként? Tisztán és becsületesen. Egy bizonyos: a majd független Magyarországon a munkástanácsoknak döntő szavuk lesz ebben az országépítésben. A nagy feladathoz méltóan az oda nem való elemektől soraikat megtakarítva is készüljenek erre a munkára. Gulyás Jenő 118 119. Fasiszta emberkínzás a vagongyári óvóhelyen — Jaaaj! — van-e borzalmasabb, mint a kíntól üvöltő ember hangja? Kis unokahúgom tízéves korában a nyilasok rémtetteiről hallott. Mikor elcsendesedett a ház, álmában felsikoltott: — Jaaaj! Tizenegy éves kis tanítványom a múlt héten sírva fetrengett az iskolapadon, mert társai arról meséltek egymásnak, hogy az AVH hogyan kínozta az elfogott diákokat. A barátom családos ember. Tegnapelőtt mégis megnyúlt arccal, összetörve roskadt a székbe. — Irtózatos — nyögte ki végre és jó időbe telt, amire szaggatottan el tudta mondani az alábbi esetet. Mi történt a bunkerben? Sz. J. csontosarcú, szikár ember. Párttitkár volt a vagongyárban. Múlt szerdán érte mentek, hogy az öntöde pártirodájának kulcsait adja oda. Bement. Bevitték a rendészetre. Aztán ismeretlen fiatalemberek felkísérték