Győr 1956. II. A forradalom utóvédharca - Győri Tanulmányok - Dokumentumgyűjtemény 18/1996 (Győr, 1996)

november 10.

konszolidálódik. Most az a legfontosabb, hogy ezeket a munkásosztály számára oly drága hajtásokat minden erővel megvédjük a támadásoktól. Igaz: a forradalmi munkás-paraszt kormány elismerte a munkástanácsokat, mint a munkáshatalmat megtestesítő szerveket, támaszkodik is rájuk a népi-nemzeti politika megvalósításában. De egyes sztálinista rákosista restaurátorok már Győrött is pökhendi módon nyilatkoztak a munkástanácsokról, támadták azokat. Milyen jelszavak mögé rejteznek ezek az orvtámadók? Azt mondják egyebek között: a munkástanácsokat kommunisták nélkül akarják működtetni üzemeinkben. Erre a rágalomra legfrappánsabban válaszolt a Magyar Vagon- és Gépgyár munkástanácsa, illetve annak választószerve, a munkásság. A kommunisták legjobbjait, kommunista munkásokat és mérnököket is megválasztottak a munkástanács tagjául. A tanács szívesen veszi a párt becsületes, hozzáértő tagjainak a tanácsait, javaslatait is. De azokat a párttagokat, akik az elmúlt évek során bebizonyították, hogy a néptől, a munkásosztálytól idegen, terrorisztikus módszerekkel, a párt nevével visszaélve akarták rákényszeríteni saját akaratukat a közönségre, ezeket kiutasították a munkástanács üléséről. Hiába erőszakoskodtak, hiába hangoztattak hamis jelszavakat, ezekkel már nem tárgyalnak sem a munkástanács tagjai, sem maguk a munkások. Úgy véljük, ezeket a tényeket meg kell szívlelniük a vezető pártszerveknek is. Ha pártirányításról beszélnek, ne a Rákosi- és Gerő-féle párt- és hazaáruló klikk fegyvertárában keresgéljék a módszereket. Egyik pártfunkcionárius mondotta el egy értekezleten: akkor lesz jó a pártirányítás, ha jó lesz a párt egész politikája, ha olyan tiszta, világos, érthető és becsületes lesz a párt politikája, hogy azzal egyet tud érteni a nép. Olyan félrevezető, aljas „irányításra", mint amilyet 1949 óta kaptunk Rákosiéktól — s amelynek legeklatánsabb példája a Rajk-ügy volt —, semmi szükség nincs. A nép érdekeit szolgáló pártpolitikának az érvényesítésében pedig kommunisták és pártonkívüliek versenyezni fognak. Úgy gondoljuk, semmi szükség nincs az MSZMP-csoportokra a munkástanácson belül. A kommunisták szemtől szembe az egész tanács előtt mondják el véleményüket, s ha igazat, a munkásság, a nép érdekeit szolgáló igazat, okosat mondanak, és azt okosan is mondják, akkor tanácsaikat, javaslataikat el fogja fogadni a munkástanács. Csak a pártnak ezután jobban meg kell néznie nemcsak azt, hogy mit mond valaki, hanem azt is, hogy ki szól a párt képviseletében. A munkástanácsok a munkástanács-hatalom, a néphatalom megtestesítő szervei. A munkáshatalomé, a néphatalomé és céljuk sem valamiféle kapitalista restauráció, sem sztálinista rákosista restauráció nem lehet.