Győr 1956. II. A forradalom utóvédharca - Győri Tanulmányok - Dokumentumgyűjtemény 18/1996 (Győr, 1996)

november 10.

tagjai szavaid hatása alatt kimentek az üzemekbe, ismertették a helyzetet és a gyár józan, hazafias érzésű munkássága egy emberként melléd állott, a követelőzők lecsendesedve elvonultak. Sorsdöntő fordulat volt ez hősi forradalmunk történetében. A zavaró elemek elhallgattak, és a vagongyár példáját követte egész Dunántúl lakossága. így biztosítottuk és mentettük meg a forradalom vívmányait. Neved a Vagongyár józan munkásságával együtt oda kerül a forradalom történetének első lapjaira. Hazafias üdvözlettel: Nagy József 116 117. Mi lesz ezután? — teszi fel aggódva a kérdést minden igaz magyar, akit aggaszt a haza, a nép jövője, sorsa. Nehéz választ adni. Zűrzavaros, rendkívüli időket élünk. Sok sebből vérzik az ország, s legfőbb feladatunk most — nem lehet semmi sürgősebb bekötözni ezeket a sebeket. Munkára hívnak a gyárak, élelmet, téli meleg ruhát kell teremteni az embereknek — cselekvést vár mindenkitől a haza. Igen ám, de az aggodalom, a bizonytalanság nem jó ösztönző erő. Inkább visszahúz, emberek kedvét szegi, elkeserít. A kormány keveset szól, tetteit is várjuk, amelyből megtudhatja a nép, hogy hogyan akarja, hogyan képzeli a jövőt. A holnapot megjósolni jövendőmondók szokása volt. Sajnos akadtak ilyen „jósok" a magyar közéletben is, akik szavakban nagyon rózsaszínűre tudták festeni a nép jövőjét, de tetteikkel inkább befeketítették. Nekik köszönhetjük, Rákosiéknak, Gerőéknek, hogy a szavak hitele nagyon lecsökkent. Nem érne semmit, ha most valaki újra megpróbálná előszedni a régi szólamokat. Nem, a magyar jövő útjait a tettek, s nem a szavak jelölik ki. Ezek a tettek adjanak majd feleletet, de minél előbb, mert várja, nagyon várja a nép. Arról azonban beszélhetünk — hittel elszántsággal — , ami nem jöhet vissza soha többet. Nem a nyilas pribékek, az „ellenkormány" alakítását Forrás: Hazánk, 1956. november 10. Szerző: Nagy József az MTI győri tudósítója.