Győr 1956. I. A forradalom előzményei - Győri Tanulmányok - Dokumentumgyűjtemény 18/1996 (Győr, 1996)

október 23. - 7. Ne csak a munkásosztály nevében... GY-S-M Hírlap

Bíró elvtárs, elég egy géphez az, hogy feleannyiba kerül és kétszerannyit teljesít, mint az eddigi külföldi konstrukciók? Vannak magasabb szempontok is..." Mik ezek a „legmagasabb szempontok?" Vannak-e, lehetnek-e magasabb szempontok ebben az országban, mint a termelékenység, az önköltségcsökkentés szempontjai? Hiszen végső soron ezek döntik el az életszínvonalunk emelkedését, sőt azt is, hogyan haladhatunk előre a szocialista demokratizálódás útján. Bizonyára már az eddigiekből is világos: a munkások zömét éppen azok a gazdasági kérdések foglalkoztatják elsősorban, amelyek a népi demokrácia létkérdései. Mondom, feleletet várnak ezekre a problémákra. Világos, tiszta, meggyőző válaszokat, és igazuk van. A tisztulási folyamáthoz, amely már elindult politikai és gazdasági életünkben, ez is hozzátartozik. Miniszterek, miniszterhelyettesek, országgyűlési képviselők, megyei pártós állami vezetők kellene, hogy elbeszélgessenek a munkásokkal ezekről a problémákról. Várják és elvárják ezt a munkások. De mi történik? Nemrég két miniszterhelyettes is volt a Wilhelm Pieck-gyárban. Nem beszélgettek, hanem parancsolgattak. Régi módon, elavult módszerekkel. Negyvenötven ember hallgatta ezt a parancsolgatást. Nem valami jó út ez ahhoz, hogy a vezetők visszaszerezzék a munkások bizalmát. Igen, mert egyes vezetők iránt bizalmatlanok a munkások. Azok iránt, akik félrevezették őket, akik nem hallgattak és ma sem hallgatnak a véleményükre. A pártba, a népi demokráciába vetett hitük, lelkesedésük töretlen. „Huszonegy éve dolgozom a munkapad mellett. Kommunista vagyok a felszabadulás óta. Mi is lehetnék más? mondotta Bán Ferenc elvtárs vagongyári munkás, s mindjárt hozzátette: Ha eddig nem is szóltak bele a politikába a munkások, ne ringassa magát abban a tudatban senki ebben az országban, hogy valamiféle kapitalista restaurációt eltűrhetnénk. De a régi vezetési módszereket se tűrjük. Tanultunk az elmúlt idolból." Ez egy ember véleménye, egy kommunista munkás véleménye. De az üzemben zajló viták félreérthetetlenül megmutatják: párttag és pártonkívüli munkások egyaránt a szocialista demokratizmus hívei. Vannak a munkásoknak sérelmeik, jogos sérelmeik, de ezekre is a párttól és a kormánytól várnak orvoslást. Építőipari dolgozók mondották el: rendkívül sérelmesnek tartják, hogy adminisztratív úton kötik őket egy bizonyos munkahelyhez. Szabó Jenő, aki kilenc éve az Építőipari Vállalat dolgozója, maga mondotta el: ha szabad mozgásuk lenne az építőknek, akkor a vezetők jobban rá lennének szorítva arra, hogy törődjenek a rendes munkásokkal. így azonban egyes vezetők csupán az adminisztratív eszközökben bíznak. Ez pedig egészségtelen.