Győr 1956. I. A forradalom előzményei - Győri Tanulmányok - Dokumentumgyűjtemény 18/1996 (Győr, 1996)
október 6. - 2. Egy korszak sírjánál GY-S-M Hírlap
S mindezt olyan némán, hogy a katonacsizmák alatt megcsikorduló kavics zaját is tisztán hallani. Nézem a hétéves Rajk Lacit. A riadt gyermekszem, a töprengő kis arc értetlenül fordul a sötétlő sír felé. Vajon mi játszódik le a gyermek lelkében? Hétéves korában találkozik először és utoljára az édesapjával, akiről most is csak annyit tud, hogy abban a szélső, fekete érckoporsóban fekszik, és néhány perc múlva ebbe a mély gödörbe teszik. Hogyan magyarázzák meg ennek a gyermeknek, hogy amikor édesapját kivégezték, anyját börtönbe csukták, akkor ilyen jelszavakat mázoltak a magyar városok és falvak házfalaira, deszkapalánkokra: Nálunk a legfőbb érték az ember?... S vajon ki számolja össze, hány árvát hagyott maga után a gátlás nélküli önkény? Temetünk. Nemcsak a hét évvel ezelőtt kivégzett vértanúkat. Egy korszakot is, amelynél szégyenletesebben még nem bukott meg történelmi korszak és irányzat ebben az országban. Nem hadseregek gázolták le, nem bombák és ágyúlövedékek tüzében omlott össze, hanem egy emberségesebb korszak első, friss légáramlatára vált és válik semmivé. Négy fekete koporsó négy fekete felkiáltójel: Ne tűrd az erőszakot! Ne légy szócsöve a hazugságnak! Vesd meg a kétszínűeket, a fejbólintó Jánosokat! Egyetlen gazdát szolgálj, a népedet! S ha mégis arra gondolnál, hogy visszatérhet a múlt, nézz körül ezen a hatalmas, némán tüntető, rettenetes erejű tömegen! Tudd, hogy ők többé nem tűrnek visszakanyarodást. Most csak a sírhoz zarándokoltak el megmutatni fájdalmukat és erejüket. Nélkülük és ellenükre nem cselekedhet senki többé magyar földön! Bertalan Lajos 120
