Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 17/1996 (Győr, 1996)
Federmayer István: Adalékok Révai Miklós győri éveihez
mellé: hogy szakad mindenik, józanabban vélekedő Hazafinak szíve, azokat a képtelenségeket szemlélvén. Nagyobb betsben van a gyülevész bitang nép, egy Lovász, egy Vadász, egy Segtörlő, tisztességgel mondván." így aztán 1783-ban már állás nélkül várta szerencséjét Bécsben. Ekkor kezdett foglalkozni a magyar nyelvi régiségekkel. Ezért ideje jó részét a császári könyvtárban, levéltárban és a Theresianumban töltötte, ahol számos barátja volt a már említett Paintneren kívül: Nagy Jeromos, a Festetics gyerekek nevelője, Denis Mihály könyvtáros, az Osszián német fordítója. Gyanítható, hogy kapcsolatban állt a testőrírók némelyikével, talán magával Bessenyeivel is. Valószínűleg ugyancsak ekkor találkozott a magyar főnemesség néhány tagjával, akik a magyar nyelv és művelődés ügye iránt érdeklődést, mitöbb: áldozatkészséget is mutattak (br. Orczy Lőrinc, Barcsay Ábrahám, gr. Teleki József és gr. Széchényi Ferenc). Talán ekkori beszélgetéseik alapján bontakozott ki benne egy nyelvművelő társaság megalapításának gondolata. Ezekre a tervezgetésekre visszaemlékezve írta: „Csak mindég ott akadtunk fen, hogy jövedelmünk nem volt. ,A: RÉVAI ÉS A MAGYAR HÍRMONDÓ E várakozással és reménytelenséggel terhes hetekben tudta meg, hogy Patzko Ferenc Ágoston, a pozsonyi Magyar Hírmondó kiadója újságírót keres. Rát Mátyás távozása után (1782) ugyanis a fösvény német nyomdász minél kevesebbet akart az újságírónak fizetni, s így nem fogadta el a távozó Rát ajánlatát, hogy Révai Miklós legyen az utóda, hanem a kevés fizetéssel beérő Mátyus Pétert választotta. Egy év alatt azonban a „váltók"; azaz előfizetők száma rohamosan csökkent, s most már a kiadó meggondolta magát. Révai is kapott az ajánlaton, hisz állása nem volt, s az újságírás beleillett távolabbi irodalmi, nyelvművelő terveibe is. Első életrajzírója szerint 5 több helyütt is mondja, hogy a Hírmondó írását azon szándékból vállalta el, hogy „ott lenne az akadémiai eszmének mind elhírlelésére, mind pedig előmozdítatására jobb módom és alkalmatosságom". De Bánóczi e céltudatos kijelentésben azért kételkedik, mert a Hírmondóban ennek nyoma sincs. Ez valóban így is van, ám szerepel az újság „előhirdetésében" 6 , mely már 1783. december 6-án megjelent. Ezt minden valószínűség szerint maga Révai írta. „Patzko Ágoston Ferentz Úr, Pozsonyi Könyv nyomtató, és áros, a jövő 1784 esztendővel folytatni fogja a Magyar Hírmondónak írását: és ugyan olyly szorgalommal neki készül munkájának: hogy azt azon virágzó, és kellő állapotra hozhassa, a melylyben volt kezdője, s írója, ama tudós, és nagy nevezetű Ráth Mátyás Úr alatt." S a továbbiakban újságírói programját fejti ki: Az újság a nyelvművelés egyik eszköze a művelt világ: a németek, a franciák, az oroszok nyelvük fejlesztésén fáradoznak, akadémiát létesítenek. Majd így folytatja: „Vagyon egy jól vélekedő hazád fia, a ki ugyan itt már tavai kívánta színre botsátani nyomós fel tételeit egy Magyar Nyelv mívelő Társaságnak fel állítása végett. Vajha
