Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 17/1996 (Győr, 1996)

GYŐR MÚLTJA - Csécs Teréz: Győri és Győr megyei szerzők a Tudományos Gyűjteményben

Csecs Teréz Győri és Győr megyei vonatkozású publikációk a Tudományos Gyűjteményben (Különös tekintettel a korabeli helytörténetírásra) A felvilágosodás eszméi és a romantika hatása a 18. századi, alapjában egyházi indíttatású, adatgyűjtő történetírást (mint pl. Bél Mátyás, Schwandtner János György, Pray György munkái) a század végére új irányba terelték. A felvilágosodás eszméinek hatására - amelynek első képviselői a magyar történetírásban Hajnóczy József, Berzeviczy Gergely, Kovachich Márton György voltak - az 1790-es évekre a történetírók figyelme az ország belső állapota, a gazdaság és társadalom viszonyai felé fordult. Az idegen nyelvű - német, latin - szakirodalommal szemben pedig Kazinczy Ferenc szorgalmazta, hogy magyar történelmet magyar nyelven kell írni. Két oldalról indult tehát a kezdeményezés a polgári történetírás felé. A magyar történeti szaknyelv kialakítása elsősorban az ismeretterjesztőnek szánt munkákban kezdődött. A 19. század első évtizedeiben sorra jelentek meg magyar nyelvű, a latin, német irodalmon alapuló, nem mindig önálló történeti kutatásokat bemutató művek, mint pédául Csétsényi Svastics Ignác népszerű munkái a nemesi közvélemény számára.

1 Kultsár István 1803-1818 között négy kötetben adta ki magyarul L. A. Gebhardi eredetileg 1778 és 1782 között Lipcsében megjelent Magyarország történetét, részben átdolgozva illetve folytatva azt. Budai Ézsaiás három kötetes Magyar Ország históriája (Debrecen, 1805-1812.) pedig azzal tűnt ki, hogy az iskolai célokra készült munkában Budai a hangsúlyt az utolsó 130-150 évre helyezte az őstörténettel szemben. Műfaji változást jelentett Virág Benedek Magyar Századok c. műve, amelyben már a történetírás irodalmi oldalát tartotta szem előtt, de ragaszkodott a történeti igazsághoz és a szigorú kronológiai sorrendhez.

2 A nemzeti eszme megjelenése a 19. század elejére a történetírók figyelmét az egyház-, politika- és közjogtörténet mellett a társadalom-, a gazdaság- és a nemzeti jog történetére irányította. A nemzeti érzés kibontakozása fokozott érdeklődést keltett az eredetkutatás iránt. „Nem véletlen tehát, hogy a nemesi nacionalizmus fellángolása a történetírás terén talán elsősorban az őstörténeti múltban jelentkezett, s az őstörténeti munkák számának hirtelen megnövekedésében mutatkozott meg/'

3 Az ősi múlt kutatása vitte Körösi Csorna Sándort Tibetbe 1819-ben, Besse Jánost 1829-1830 között a Kaukázusba és Reguly Antalt 1839-ben Finnországba. A nemzeti, nyelvi rokonság kérdése osztotta meg a tudósokat, a nyelv- és a történettudományban is. A történeti kutatás az európaihoz képest megrekedt, holott „szükség lett volna a társadalomtörténet kutatására, ... a magyar nép nagy tömegei eddig