Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 17/1996 (Győr, 1996)
Federmayer István: Adalékok Révai Miklós győri éveihez
bizonyos volt abban, hogy Révai nem fogja tovább írni az újságot, s Gyarmathyt szerette volna megnyerni erre a feladatra. Gyarmathy Sámuelnek gazdájához április 29-én írt levele szerint bár tetszett neki a munka, s nem is esett nehezére habozott ezt elvállalni. „A Révai Ur reám szálható [Sic]/ Újságja még mind eddig tsak álom, és valósággá nem vált, s talám azzá sem vállik, hanem ha a dolgok nevezetes változást szenvednek. Mert Révai Ur, ha Posonba nem irhát, Bétsben is akarja fojtatni [Sic!] az újság irást, s ha ez meg állhat, úgy majd két újság iró is támadna, és megválnék, mi lenne belölle." Tehát Révai még április végén is Bécsben tartózkodott. Ezt sejteti az államtanácsi határozaton található dátum is, mely szerint a döntésről 3 április 30-án tájékoztatták Révait. Ezzel egyelőre eldőlt Révai sorsa, s úgy tűnt, hogy befejeződött újságírói pályája. Ám nem akart és nem tudott ebbe oly könnyen belenyugodni: „Én bizván jámbor szándékomnak jó ügyében (...) annyira fel bátorkodtam, hogy még anynyi ellenkezéseken is keresztül akartam járni. A kik jobban által láthatták a dolog ki menetelét, azonban még is igen tartóztattak, hogy oly hevesen ne sürgetném a dolgot. „Nagy marhák, a kik ellenem vágynak, jobb, ha el hallgatván, várok inkább az időtől. Újonabb esedezéssel, vádolással még másnak is bé vághatnám az útját"? 7 így kénytelen-kelletlen bele kellett nyugodnia a döntésbe. Olyannyira nem, hogy teljesítette volna a parancsot: Nyitrára semmiképpen sem ment vissza. Csodálkoznunk kell, hogy merte megtenni ezt a provinciális, a helytartótanács és a király rendeletével szembeszegülve! Az bizonyos, hogy nem maradhatott tovább Bécsben, noha sem a Társaság ügyében, sem a másik kérelméről, melyre Ürmenyi a fenti iratban hivatkozott döntés még nem született! így Révai méltán remélhette, hogy talán mégis teljesülnek javaslatai, álmai. Hiszen sokan, még főrangúak is támogatják terveit. Talán május elején tért vissza Pozsonyba. Paintner Mihálynak május 15-én már Győrből írt levelében 38 ez áll: „Bécsből Pozsonba költözvén, ott hamar végeztem dolgomat, hogy hosszadalmasabb ott létemmel fel ne ingereljem ellenem azt a nem embert?** Hanem irtózom mégis egyenesen haza menni. Győrött meg akadtam, Rajnisnál tartózkodom, és a Magyarságban magyar nyelv dolgozom mind addig, a míg meg nyerem az engedelmet a magától önként elő vetődött Praefektus hivatalra. Úgy kértem, hogy ha emberi érzéssel bir Provinciális: meg kell illetődnie, és meg nem tagadhatja engedelmét." Révainak e levelével kapcsolatban Csaplár joggal tette fel a kérdést: Ugyan hol volt akkor az a haza? Talán a számára kirendelt Nyitra? Oda semmiképpen sem megy! Hát akkor hová? Bécsben nem maradhatott, hisz ily nyíltan nem szállhatott szembe a királyi rendelkezéssel, s megélhetési forrása sem volt ott. (Szégyenkezve vallja be Paintnernak, hogy az útiköltséget Viczaiéktói kellett „koldulnia".) Pozsonyban nem akart Niczky szeme előtt lenni. De mivel még döntésre várt a Társaság ügyében, mást nem tehetett, mint hogy Győrbe jött!
