Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 17/1996 (Győr, 1996)

RECENZIÓ - Horváth József: Sopron XVI-XVII. századi könyvkultúrájáról

nem említtetik, vagyis - amint azt a szerkesztők megjegyzik - valószínűleg nem bírt polgárjoggal. Az érdekesebb jegyzékek illetve könyvtulajdonosok közül csak néhányat említenénk e helyütt. A legnagyobb soproni magánkönyvtár birtokosa a vizsgált időszakban az a Vitnyédi István (1612-1670) volt, akinek neve sokak előtt ismert lehet, hiszen a város magyar jegyzőjeként tevékenykedő ügyvéd és politikus Zrínyi Miklós szolgálatában állt, majd a Wesselényi-féle összeesküvésben is részt vett. 539 kötetet konkrétan is megnevező - mellettük néhány egyéb művet is említő -, a korszak művelődéstörténetét vizsgálók számára is értékes könyvjegyzéke ezentúl hozzáférhető lesz az érdeklődők szélesebb köre számára is /483. sz./. Csaknem ekkora könyvtárral rendelkezett Georg Poch /1617-1665/ is, aki külföldi egyetemjárása után szülővárosába visszatérve töltött ott be fontos tisztségeket: bár 525 tételes könyvjegyzékét /441. sz./ Karner Károly már korábban közzétette, indokoltnak tartjuk e helyütt való újraközlését, hiszen így teljes a fennmaradt soproni források sora. Külföldi egyetemeket megjárt polgár ugyanúgy szép számmal említtetik a tulajdonosok között, mint mesterember: ez utóbbiak közül külön is fel kell hívnunk a figyelmet a könyvkötők és özvegyeik gazdag hagyatékaira, melyekben az általuk kötött művek is felsoroltatnak /például 636. sz./. Rendre felbukkannak a kötetben a város vezetői is: közülük a nemrégiben megjelentetett első soproni krónika - (Kovács József László: Die Chronik des Marx Faut und Melchior Klein. Faut Márk és Klein Menyhért krónikája /1526-1616/. Sopron - Eisenstadt, 1995./ - szerzőjét, az idősebb Faut Márkot emelnénk ki, akinek 1617-ben felvett 214 tételes könyvjegyzéke /24. sz./ az addig készítetteknél lényegesen gazdagabb bibliotékát tükröz. A jegyzékek adatainak összesítése lehetőséget ad az egyes szerzők illetve művek előfordulási gyakoriságának vizsgálatára, ezáltal a korszak soproni olvasási kultúrájának alaposabb megismerésére, a könyvtulajdonosok ízlésének, érdeklődési körének kutatására. De számos egyéb lehetőséget is rejt e gazdag „adatbázis", melyek közül e helyütt csak egyre szeretnénk utalni: mivel a források jelentős része a kötetek formátumát is megadja, lemérhetjük azt is, hogy a középkori foliánsokat hogyan szorítják egyre inkább háttérbe a negyed-, nyolcad-, sőt tizenketted- és tizenhatodrét formátumú - a gyakori használatban sokkal praktikusabb - kiadványok. Bár a kötet első részéről még sok mindent elmondhatnánk, tovább kell lépnünk, hiszen van az összeállításnak két további fejezete is. Közülük az elsőben a XVI-XVII. századi soproni könyvkultúrára vonatkozóan 53 levelet tett közzé Grüll Tibor és Szende Katalin: közülük 21 a XVI., 24 pedig a XVII. századból maradt fenn, míg a 46-53. szám alatt közöltek dátuma ismeretlen. Az összeállítás 29 német, 19 latin és 4 magyar nyelvű levelet tartalmaz, míg az olasz egyházzenei könyvekről hely és dátum nélkül fennmaradt jegyzék olasz nyelvű. A közölt dokumentumokat német és magyar nyelvű fejregesztával