Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 17/1996 (Győr, 1996)

RECENZIÓ - Horváth József: Sopron XVI-XVII. századi könyvkultúrájáról

A gyűjteményt kezébe vevő olvasóban valószínűleg az első felmerülő kérdések egyike az: vajon hány kötet említtetik a 701 közölt forrásban együttesen? Az említések pontos összeszámolására nem vállalkoztunk, a „terjedelmesebbeket" azonban megkíséreltük összeadni. Ennek eredményeként megállapíthattuk, hogy azon 102 jegyzék közül, amely legalább 5-5 tételt konkrétan is megnevez, 12 említ 50 és 100 közötti mennyiséget, míg 21 esetben 100 fölött van az említett címek száma. Ez utóbbiak közül 13 hagyaték tartalmaz 100 és 200 közötti tételt; négy magánkönyvtár állománya esik 200 és 300 közé; míg egy-egy jegyzékben 328, 433, 525 illetve 539 a tételesen felsorolt műve száma. Ezen 33 forrásban együttesen 5493 kötet van konkrétan megnevezve! Ehhez jön a kisebb terjedelmű lajstromok tartalma - számos forrásban említtetik egy-két tucatnyi munka -, valamint azon 600 forrás azonosítható tételei, melyek ötnél kevesebb művet neveznek meg. Mindezeket összevetve aligha járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: a jelen kötetben közzétett forrásokban található azonosítható könyves tételek száma tízezer körül van! És ott vannak még százas nagyságrendben azok a leltárak, amelyek konkrét műveket nem sorolnak fel, csupán a fellelt kötetek számára - esetleg méretére, alakjára - utalnak, újabb ezrekkel növelve a Sopronban ekkortájt magánkönyvtárakban őrzött, levéltári forrásokból ismert kötetek számát! Hiszen e leltárak jelentős részében nem egy-két műről esik szó: nem ritkán jelentős bibliotékákra utalnak ezen adatok is. Hogy csak néhányat idézzünk közülük: - „210 alte büecher in octavo" /69. sz./; - „37. stückh darunter zwölff in fol" /138. sz./; - „4 bucher in fol. 19 in 4to und 33 kleinere" /180. sz./; - „19 stuck bücher in folio. 24 tuck in 4to. 42 stuck in 8to" /336. sz./ Más esetekben a két lehetőség együtt fordul elő: Antonius Blümel soproni polgár 1678-ban felvett hagyatéki leltára például hat mű konkrét megnevezése után így folytatódik: „17 Bücher in folio, 24 in quarto, 25 in octav, 20 in duo und sedec/imo/." /508. sz./ Vagyis könyvtára csajcnem száz kötetet tartalmazott! Mindezek alapján biztonsággal állíthatjuk: a „Lesestoffe in Westungarn I." óriási jelentőségű - és remélhetőleg sokak által forgatott - „kincsesbánya" lesz a XVI-XVII. század magánkönyvtárait, valamint olvasmánykultúráját kutatók számára, hiszen tízezernyi konkrét adatával minden eddig megjelent kötetnél többet „tud" e témakörről. Annak vizsgálatára, hogy kik voltak a könyvtárak tulajdonosai, e helyütt nem térhetünk ki: az érdeklődőknek jó támpontot nyújtanak a szerkesztők ezirányú megjegyzései. Ezek lehetőség szerint tartalmazzák a nevezett személy foglalkozását, származási helyét, a városi polgárjog elnyerésének évét és tisztségeit - az adatok közlésénél többnyire Házi Jenő alapvető munkájára (Soproni polgárcsaládok 1535-1848. I-II. köt. Bp. 1982.) hivatkozva. Meglepő, hogy a könyvtulajdonosok között számos olyan is akad, aki ezen adatgyűjteményben