Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 17/1996 (Győr, 1996)

RECENZIÓ - Horváth József: Sopron XVI-XVII. századi könyvkultúrájáról

arra, hogy véleményünk szerint az első kötet önmagában is szinte felbecsülhetetlen értéket képvisel, fontosnak tartjuk annak létére és tartalmára addig is felhívni a figyelmet. Az előszó után találjuk a rövidítések jegyzékét, mely egyrészt a kötetben leggyakrabban hivatkozott munkák - 16 tétel - rövidítését adja, másrészt azon 7 intézményét, melyek leggyakrabban szerepelnek a közölt források mai lelőhelyeként. Ez utóbbiak közül öt soproni - mellettük a Magyar Országos Levéltár, valamint a bécsi österreichische Nationalbibliothek említtetik. Az első - a kötet nagyobb részét betöltő - fejezet a könyveket is tartalmazó hagyatéki leltárakat és végrendeleteket adja közre, szigorú időrendbe rendezve: közülük az első 1535-ben, az utolsó 1721. november 26-án kelt. A források típusát tekintve az előbbiek vannak döntő többségben: testamentumot mindössze kilenc darabot számolhattunk össze - négyet a XVI., míg ötöt a XVII. századból. A közölt dokumentumok időbeli megoszlását tekintve elmondhatjuk, hogy a XVI. századból az említett négy végrendelet mellett 13 inventáriumot tehettek közzé a szerkesztők; a XVII. század első feléből 199, második ötven évéből 405 könyves forrás található a kötetben; míg a sort 78 darab XVIII. század elején keletkezett hagyatéki leltár zárja. Látható tehát, hogy a „csúcsot" a XVII. század második fele jelenti: ezen időszak termését közelebbről is vizsgálva megállapíthatjuk, hogy igazából az 1650-es évek 158, valamint a következő évtized 108 fennmaradt forrása jelzi a legintenzívebb könyvgyűjtés időszakát. Érdemes egy pillantást vetni az egyes tételek felépítésére! A tétel sorszámát követi a dátum, majd a forrás jellegét és a tulajdonos nevét közlő cím. Ez utóbbiak döntő többsége magánszemély, néhány esetben találkozunk csak egyegy templom könyveivel. Ezután következik a könyves említések felsorolása, melyek nagyobb része konkrét mű, de találunk szép számmal összefoglaló jellegű említéseket is, például: „6 bucher in 8vo" /16. o./ vagy „2 kleines Bethpuechel" /29. o./. A könyvek felsorolása után találhatók a szerkesztők megjegyzései, melyek többnyire négy csoportba sorolhatók: - a jegyzék tulajdonosának személye, polgárjoga, tisztségei - utalással a vele foglalkozó szakirodalomra; - a forrás jelenlegi lelőhelye; - ha publikálták már a dokumentumot vagy van szakirodalmi említése, úgy annak adatai; - ha a jegyzékben említett művek valamelyikének mai lelőhelye ismert, úgy az azt őrző intézmény nevét, valamint a kötet jelzetét is közlik. Az adatközlés ezen rendszere lehetővé teszi, hogy viszonylag kis helyen óriási mennyiségű információt tartalmazzon a kötet - ez viszont a további széles körű elemzés lehetőségét biztosítja. Az adatok összesítését és a főbb tanulságok levonását - amint arra már utaltunk - a második kötetben olvashatjuk majd, ezért részletesebb elemzésekbe nem kívánunk bocsátkozni: e helyütt csak a nagyságrendeket szeretnénk néhány példával érzékeltetni!