Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 17/1996 (Győr, 1996)

RECENZIÓ - Bariska István: Moritz Pál kalmár üzleti könyve

Moritz Pál kalmár üzleti könyve A soproni történeti források újabb kötete 1994-ben jelent meg. A szöveg gondozója és közreadója, Mollay Károly professzor is hangsúlyozta, hogy vállalkozása fontos kiegészítése a Házi-féle tizenhárom kötetes okmánytárnak, valamint az első fennmaradt soproni telekkönyv kiadásának (Bariska István: Mollay Károly: Első telekkönyv - Erstes Grundbuch (1480-1553). A sorozat, 1. köt. Sopron, 1993. In: Soproni Szemle, 1994. 4. sz. 410-412. o.) Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára Turbuly Éva vezetésével még jókor ismerte fel a forráskiadás soproni hagyományai folytatásának szükségességét. Mollay Károly (szerző-szövegkiadó), Kubinyi András (lektor) és G. Szende Katalin (sorozatszerkesztő) egy-egy nemzedéket képviselnek. Többé-kevésbé azonos történeti és filológiai felfogást, azonos értékrendet, amely biztosítéka lett a soproni szövegkiadásoknak, így az előttünk fekvő kötetnek is. A Moritz-féle üzleti könyv jelentősége abban van, hogy az egyetlen, a 16. század elejéről fennmaradt soproni kalmárkönyv. Ennélfogva jelentősége felülmúlja önnön műfaját. A szöveget sajtó alá rendező Mollay professzor egy korábban megjelent tanulmányában már jelezte (Mollay Károly: Kereskedők, kalmárok, árosok, Moritz Pál kalmár (1511-1530). In: Soproni Szemle, 1991. 1. sz. 1-32. o.), hogy ilyen részletező kalmárszámadást a korból nem ismerünk többet. így kell értékelnünk a forráskiadványt is, de az ismertetőknek is szem előtt kell ezt tartani. Szó sincs tehát arról, hogy a soproni forráskiadás az adóskönyvek műfajára specializálná magát. Ugyanakkor több szempontból érthető, hogy ezúttal kivételt tettek. Moritz Pál 1511-ben érkezett Sopronba. Első felesége Margit névre hallgatott, aki Balázs nyergesmester özvegye volt. Margit Sol Amandus első felesége volt korábban. Ez a házasság a mai Fő tér 2. sz. alatti házbirtok feléhez juttatta. A ház másik felét 1512-ben vásárolták meg. Moritz Pál nagy tőkét hozott magával Sopronba. Ez tette lehetővé, hogy felvegyék az engedélyezett tizenkét kalmár sorába. A ferences templomnál bérelte kalmárboltját a várostól. 1514-ben tagja lett a soproni külső tanácsnak. 1516-tól a bécsújhelyi Funck cégtől szerezte be árukészletének egy részét. 1517-ben Gráf János mészáros házát vették meg a városháza melletti szegletben (Háromháztér). De ekkor már több szőlőbirtokkal is rendelkezett. Harka faluban pedig kaszálót bérelt lovai számára a várostól. Egyik magyar szolgájának bécsújhelyi útja alkalmával 1519-ben Hanns von Weispriach, a lánzséri (Landsee) úrnő fia kirabolta. A Moritz számára nagy kárt okozó rablás a Lánzsér és Sopron közti külön háború része volt. Talán nem véletlen, hogy Sopron ezért több más polgárral együtt Bécsbe küldte, ahol a város képviselője volt a peres felek közti háborúskodás megszüntetése tárgyában. Ugyanebben az esztendőben ő maga és mostohafia is Weispriachék rablásainak áldozata lett.