Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 17/1996 (Győr, 1996)
GYŐR MÚLTJA - Tóth László: Kálóczy Lajos levele Teleki László haláláról
Minden jel arra mutatott, hogy végleg felhagy a politikával, s éli a polgárosuló értelmiség cseppet sem izgalommentes életét. 1865-ben a törvényesen kiírt országgyűlési választásokon azonban ismét indult, immáron harmadszor a peri kerület mandátumáért. Elhatározását valószínűleg a választások kiírásának alkotmányos jellege, s nem utolsósorban választóinak ragaszkodása idézte eló. Olyannyira népszerű politikus volt a vármegyében, hogy még ellenjelöltet sem állítottak neki. A kiegyezés felé forduló országgyűlésen azonban nem érezte igazán jól magát. A korábbi, 1848-as és az 1861-es országgyűléseken oly aktív parlamenti szerepet vállaló Kálóczy most mélyen hallgatott, idegen volt számára Deák „húsvéti cikkének" elvi alapján építkező, a kiegyezés felé menetelő országgyűlés szelleme. A „balközépen" vívódó, önmagával viaskodó Kálóczy, legyőzve önnön bizonytalankodásait, 1867. január 12-én hirtelen elhatározással lemondott képviselői mandátumáról, mellyel nem kis meglepetést okozott a Képviselőházban. Elhatározását azzal indokolta, hogy megválasztották őt a közalapítványi birtokok somlóvásárhelyi kerületi főtisztjének. Aligha ez volt a fő ok. Nem várta meg, míg az országgyűlés eljut a kiegyezési törvény megszavazásához. Egy ideig bízván abban, hogy az országgyűlési vita következetes „48-as" fordulatot vesz, s az 1861-es alapon építkezik tovább. Látta az „udvarral való alku diadalát", melyben ő már nem akart részt venni. Megkísértette halott barátja, Teleki László szelleme, s lelkiismerete parancsára cselekedett. Végleg elfordult a politikától, szorgalmasan végezte felvállalt munkáját. Nyugdíjas éveiben még visszatért a megyei és a városi közéletbe, ám igazi lelki nyugalmat könyvei, a „régiségbúvárlat" és gyűjteményének gondozása adott neki. JEGYZETEK 1 Szabad György: Forradalom és kiegyezés válaszútján. Akadémiai Kiadó, 1967. 461. (Továbbiakban: Szabad Gy. 1967.) és Szabad György: Miért halt meg Teleki László? Helikon Kiadó, Labirintus sorozat, 1985. 30. (Továbbiakban: Szabad Gy. 1985.) 2 Szabad Gy. 1985. 33. 3 Xántus János Múzeum, Madách-gyűjtemény 1027 VI. 4. Az idézetben szereplő „Teisz" Thaisz Elek (1821-1892) Pest város rendőrkapitánya 4 Szabad Gy. 1985. 36. 5 Deák Ferencz beszédei. Harmadik kötet. Összegyűjtötte: Kónyi Manó. Budapest, Franklin-Társulat, 1903. (Továbbiakban: Kónyi M.) Lukács Móricz: Emlékezéseim (részlet). 104. 6 Kónyi M. - Kálóczi Lajos levele. 102-106. 7 Itt jegyezzük meg, hogy 1864-ben Kálóczy Lajos szervezte meg Ráth Károllyal együtt a Dunántúli Történetkedvelők Társaságának győri vándorgyűlését. 8 Kónyi M. - Kálóczy Lajos levele. 104. 9 Kónyi M. - Lukács Móricz: Emlékezéseim (részlet). 106. Zsedényi Ede kaszinóbeli vádaskodására Teleki valószínűleg felhevültségében nem említette, hogy őt, mint magyar főnemest, meghívólevéllel az uralkodó hívta meg az országgyűlésre. Teleki