Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 17/1996 (Győr, 1996)
GYŐR MÚLTJA - Tóth László: Kálóczy Lajos levele Teleki László haláláról
lelkiismeretfurdalást érezhetett azért, hogy nem óvták meg Telekit végzetes tettétől. Egyébként is Kálóczyt zavarta, hogy több társa megszegte az ilyenkor szokásos morális argumentációt 14 , s nem mindig volt tekintettel a kegyeletre. Kálóczy az utolsó hetekben azt tapasztalta, hogy Telekinek a „méltatlan vádaskodások" hatására „ingerültsége napról-napra fokozódott". Ingerültségét fáradtság idézte elő, mely Kálóczy szerint abból adódott, hogy a megyékből érkezett küldöttségek „tömegesen látogatták". Mivel Teleki erkölcsi kötelességének érezte a velük való találkozást, gyakran előfordult, hogy éjfél után kettőkor tudott nyugovóra térni. Számtalanszor megtörtént az is, hogy már reggel hét óra előtt is jöttek az őt köszöntő látogatók, „minthogy a provinciákból jövő tisztelgők rendesen korán szoktak ébredni". Ezek következményeként „ápril hóban nagyon keveset aludt, folyton magával harczban volt, s a legnagyobb izgatottság vett rajta erőt... Ilyen előzmények után következett be a május 8-diki katastropha". A kérdés ezekután az, hogy a „legnagyobb izgatottságot" a kialvatlanságon túl milyen mélyebb okok idézték elő, melyek nem elsődlegesen a május 8-át megelőző napok történései. Kálóczy úgy látta, hogy Telekit a gyanúsítgatások és vádló megjegyzések kereszttüzében erősen foglalkoztatta, hogyan tudná bebizonyítani, hogy „ő kegyelemért magát semmire sem kötelezte". Kálóczy arra is emlékezett, hogy többek között Almásy Pál 16 tanácsára Teleki a 48-as törvényes alkotmányt visszakövetelő emigrációs programot azért vállalta fel, mivel úgy gondolta, hogy ez „a legbiztonságosabb megcáfolása az ellene terjesztett gyanúsítgatásoknak". Ezt az önigazolási koncepciót nem csak Kálóczy jegyezte fel, Pulszky Ferenc Jósika Miklósnak írott levelében kijelentette, Teleki azért állt a határozati párt élére, hogy „rehabilitálja magát az emigrátió előtt". 17 Teleki öngyilkosságának másnapján Kálóczy az „Angol királynő" szállóban így értékelte a helyzetet Almásyék előtt: „Teleki az önigazolás ötletéből követett politikának lett az áldozata". E sommás és némiképpen leegyszerűsítő értékítélettel akkor ott a szállodában Almásy Pál és több társa is egyetértett. Az önigazolási koncepció hangoztatása a május 8-át követő napokban megnyugtatta sok határozati párti képviselő lelkiismeretét, mert ezzel az emigráció irányába lehetett fordítani a Teleki haláláért érzett felelősséget. A felelősségáthárítás azonban csak ideig-óráig tarthatta magát, közismert volt ugyanis Teleki abonyi beszéde, mely egyértelmű kiállás volt a 48-as jogalap védelmében: „Át kell magunkat hamunk azon gondolattól, hogy a 48-i törvényekből semmit, de semmit sem lehet elengedni..." Teleki radikális felfogásához híven még hozzátette: „Tovább megyek, nem elég a 48-i állapot. Alap ez, melyet mind alkotmányos, mind demokratikai, jogegyenlőségi tekintetben fejleszteni kell. Nekünk több garantiára van szükségünk, mint mennyi az absolutismus viszszaállítását örökké lehetetlenné tegye". 18 A negyvennyolcasságát ily nyíltan megvalló Teleki hű maradt önmaga és volt emigráns társai nézeteihez, ennek alapján némi kétség ébreszthető az
