Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 17/1996 (Győr, 1996)

GYŐR MÚLTJA - Hermann Róbert: Kossuth Sándor visszaemlékezése az

utcából, amelyen áthaladt, az immáron odáig előnyomuló ellenséges gyalogcsapatok sortüzet adtak rá, amelyektől senki sem sérült meg, egészen a város utolsó házaiig, ahol az alezredes egy lövést kapott a bal combjába. (Kossuth Sándor jegyzete.) Kossuth sebesülését Matolay Viktornak, Kossuth segédtisztjének elbeszélése alapján Görgey István II. 644. o. írja le: „Mikor két hősünk az utcán közül ki a nagy Vásártérre ért, honnan balra ki a nagy gönyői útra akartak kanyarodni: a nyílt téren már egy szakasz osztrák gyalogság sortűzzel fogadta őket. De a fickók nagyon mohón lőttek; egy sem talált. Ekkor Kossuth Sándor egyetlen rántással megállítván lovát, oda kiáltott németül az ellenségnek: „Mondjátok meg a vezéreteknek: engem Kossuthnak hívnak; ma utolsó hagyom el a várost és holnap első leszek, aki ide újra bevonul" „Igen, a...!" felel neki vissza egy közlegény a sorból. Erre Kossuth Sándor kihívólag félrebillen a nyeregben, s egyet rácsapván tenyerével a maga combjára, ahol legvastagabb, visszafelesel: „No hát lőjj ide, gazember!"...hiszen az imént a csapat mind kilőtte fegyverét... De az egyik közlegény az imént ki nem lőtte ám! Most hirtelen ráfogja Kossuthra és jobbik combon lövi. — Mikor Matolay Viktortól követve Kossuth Sándor a gönyői úton a Galamb-kocsma közelébe ért és itt, a harci hevülettől kipirult orcával megteszi a történtekről jelentését Görgei Artúrnak: ez figyelmezteti őt: „Eredj, kötöztesd be magadat, hisz' meg vagy lőve, Sándor!" A sebesült, ki sebét eddig észre sem vette volt, most oda néz magának: „Ejnye, hát mégis oda talált a gazember, ahová parancsoltam neki!" „ 74. A német eredetiben Insurgenten. 75. Ramming i. m. 101. o. (tartalmi idézet). 76. Nincs ideszámítva a Panyutyin-hadosztály és az osztrák tüzérfőtartalék. A veszteség Ihászinál részünkről ismeretlen, de Kmety saját hivatalos jelentésében azt mondja, hogy „sajnos nagy". (Kossuth Sándor jegyzete) Ramming 105. o. Kmety szavai 1849. jún. 28-án a Központi Hadműveleti Irodához intézett jelentésében találhatók. HL 1848-49. 35/248. Magyar fordításban közli Huszár 53. o. Kmety 1849. július 2-án Kossuth Lajoshoz intézett jelentésében 24 halottra, 88 sebesültre és 32 lóra tette saját veszteségét. MOL R 23. Henryk Dembínski iratai. 4. kötet. No. 227. Kmety egyik dandárparancsnoka, Üchtritz Emil naplójában (valószínűleg naplója alapján készült emlékiratában ) kb. 87 halottra és 110 sebesültre teszi Kmety veszteségét; szerinte egyedül a 10. (Vilmos) huszárezred 2. őrnagyi osztálya 15 embert és 34 lovat veszített. MOL Görgey-lt. b/21/b. fasc. Ez utóbbi adat látszik helyesebbnek. Kmetynek 1849. jún. 26-án 4592 harcképes embere és 1500 frissen beosztott újonca volt. Ezekhez csatlakozott június 29. után a székesfehérvári újonctelep 206 tagból, tehát 618 főből álló fegyveres és 500 fegyvertelen újonca. Kmetynek július 6-án összesen 6603 embere volt. Ha ebből leszámítjuk a 187 főnyi veszteséget, 6416-főt kapunk. Az 1849. június 19-i létszámhoz képest 324 fő az eltérés; nagyjából ennyi lehetett a két, Tétnél elszakadt század létszáma. HL 1848-49. 33/422., 36/296., MOL H 116. Kmety György iratai. Horváth lános szds. jún. 28-29-i jelentései, d. sz. 77. Schütte von Warensberg, Adolf (1780-1859), cs. kir. altábornagy, a cs. kir. IJT. hadtest hadosztályparancsnoka, nyugalmazott altábornagyként hal meg. 78. Schwarzenberg, Edmund, herceg (1803-1873), cs. kir. altábornagy, a IH. hadtest parancsnoka, tábornagyként hal meg. 79. Reischach, Sigmond von, báró (1809-1878) cs. kir. vezérőrnagy, dandárparancsnok az I. hadtestben, táborszernagyként hal meg.