Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 16/1995 (Győr, 1995)
Takács Miklós: A 10-14. századi falvak régészeti feltárása a Kisalföldön
Takács Miklós A 10-14. SZÁZADI FALVAK RÉGÉSZETI FELTÁRÁSA A KISALFÖLDÖN (KUTATÁSTÖRTÉNET ÉS PERSPEKTÍVÁK)* „...s így, ha mégis bővebb felvilágosítást akarunk némely tárgyról szerezni, rendesen nincs módunk máshová fordulni, mint a földhöz; keresni, kutatni ott, hol reményeihetünk valamit." (Börzsönyi Arnold) Dolgozatom megírását a középkori településrégészet némileg ellentmondásos nyugat-magyarországi fejlődése tette szükségessé. Ennek következtében ugyanis a szakmai körökben a kisalföldi falukutatásokkal szemben egy - írott formában csak nehezen dokumentálható, mégis elég általánosan elterjedt - negatív alapállás tapasztalható. Az ilyen beidegződések pedig nem kis akadályt jelenthetnek az egyes ásatások eredményeinek értékelése során. E tudománytörténeti áttekintés fontosságát egy-egy további, pozitív illetve negatív tényező is növelheti. Egyrészt az, hogy a Győr környéki régészeti kutatások múltjának Lovas Elemér 1 és Uzsoki András révén már az 1930-as illetve az 1960-as évek közepén is volt elemzője, másrészt viszont - ennek ellentéteként - vidékünk eddig vagy teljesen kimaradt, vagy pedig nem a jelentőségének megfelelő mértékben szerepelt a falurégészet eredményeinek majdnem minden összefoglalásában 3 . Áttekintésemet - talán kissé rendhagyónak tűnő módon - egy földrajzi tény rögzítésével vezetném be. A Kisalföld a Kárpát-medence kiterjedésében második legnagyobb síkvidéki nagytája 4 . A Duna két partján fekszik a Nyugati-Kárpátok, a Dunántúli Középhegység, valamint az Alpok legkeletebbi nyúlványait képező dombok közt. Területén 1919 óta három állam: Ausztria, Magyarország és Csehszlovákia - illetve, ez utóbbi helyett, 1992-től az önállósult Szlovákia osztozik, különböző arányban. E három - az általános illetve a politikai földrajzhoz tartozó, és egy tudománytörténeti tárgyú dolgozatban némileg triviálisnak tűnő - megállapítást azért érdemes itt kiemelni, mert a régészeti és történeti szakirodalomban sajnos meglehetősen gyakran előfordul, hogy e nagytáj középkori leleteit a 20. századi politikai határok alapján elemzik, tehát az egyes jelenségeket nem egymással vetik össze. Ilyen alapállásból kiindulva vizsgálják pl. egyes szlovák szakemberek 5 szoros egységben a síkvidéki, így pl. a Révkomárom- vagy Érsekújvár-környéki, illetve a Kárpátok magashegyi völgyeiben
