Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 16/1995 (Győr, 1995)
GYŐR MÚLTJA - Gecsényi Lajos: Nyugat-Magyarország kereskedelmi viszonyai egy harmincadvizsgálat tükrében (1668)
hódoltsági mezővárosokban halmozták fel, onnan továbbították nyugat felé. Ikerváron és Hofban ugyancsak regisztráltak sókereskedőket anélkül azonban, hogy a só eredetét megjelölték volna. Komárom, mint a dunai kereskedelem meghatározó csomópontja a török birodalomból érkező áruk vámhelye is volt. így az 1667-ben alakult bécsi székhelyű, számos kiváltsággal felruházott Keleti Kereskedelmi Társaság (Orientalische Handelskompagnie) szállítmányait is itt és Győrött ellenőrizték. 13 ' Tekintve azonban a megalakulás óta eltelt csekély időt jelentős bevételek vagy gondok ebből még nem származtak. Általában a kereskedelmet (ezen belül természetesen az állatkereskedelmet is) súlyosan gátló tényezők között nem hagyhatók figyelmen kívül azok az újonnan bevezetett illetékek — „regalia seu accidentiae" — sem, amelyekkel a Kamara maga terhelte a harmincadosokon keresztül a kereskedőket. Noha az 1647. évi országgyűlésen elfogadott törvények 88. cikkelyének 4. pontja 14 ' nemcsak megtiltotta bármely a harmincadvámon felüli összeg szedését (a vámcédula után járó 2 dénárt kivételével), de a törvény ellen vétők megbüntetését és a pénz visszafizettetését is kilátásba helyezte, a harmincadhivatalok jelentős részében a tisztviselők éltek ezzel a lehetőséggel. Bizonyára nem ok nélkül, hiszen a pénz egy része őket illette, mint mellékjövedelem, („pro privatis officialium accidentiis") A terhek súlya akkor válik igazán érthetővé, ha végig tekintünk azon, hogy mely árucikkek után mekkora összegeket szedtek. Ez egyben azt is mutatja, hogy mely harmincadon milyen áruk alkották a forgalom zömét. Általánossá vált, hogy az 1647-es törvényben meghatározott 2 dénár cédulapénz 5 dénárra emelkedett. Köpcsényben a szárnyasok ketrecei után 25, a nagyobb kocsi szénáért 15, a kisebb kocsiért 10 dénárt, idegeneknek egy boros szekértől 20 dénárt, fazekakkal megrakott szekértől (melyek különösen nagy számban jöttek ezen az úton) 8 darab fazekat és 50 dénárt; Bécsújhelyen egy hordó halból 3 fontnyit természetben vagy pénzben, egy szekér fazekas áru után 5 dénárt; Hochenwolkersdorfban egy zsák gabona után egy karjcárt; Szentmártonban egy fazekas kocsi után 6 darabot, a gabonából kocsinként egy nagy mérőt; Ikervárott a boros szekerektől 40, 50, 60 dénárt vagy akónként 5 dénárt, marhákért és sertésekért darabonként 5 dénárt, fazekat szállító szekerektől 24 dénárt, 30 sókockából egyet; Sopronban egy sziléziai szekértől egy tallért, a fuvarosoktól külön 4 garast, a baromfis szekerektől 4 csirkét és 2 kappant, a marhákért darabonkénti illetéket (Stuckgeld); Rajkán a halas szekerektől 50 dénárt (ennek fele a kincstárt, a másik fele, bizonyos „chukll föll"-nek nevezett illeték a harmincadost illette), a szénásszekerektől 15, a baromfis szekerektől 75, a marha darabja után 5 dénárt; Magyaróvárott a halas szekerektől 50 dénárt vagy 4 halat, a marhákért darabonként 5 dénárt, két disznóért ugyancsak 5 dénárt, a fazekas szekerektől 8 fazekat, a baromfis ketrecektől 2 csirkét, a boros szekerektől 20 dénárt; Komáromban a marhákért 5 dénárt, a sókereskedőktől kockánként egy dénárt, a Vágón úsztatott zsindely- tutajoktól a korábbi 75
