Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 16/1995 (Győr, 1995)
GYŐR MÚLTJA - Gecsényi Lajos: Nyugat-Magyarország kereskedelmi viszonyai egy harmincadvizsgálat tükrében (1668)
mintha semmi harminczad nem volna...Itt is ez történt. A soproni szekeresek a kereskedő polgároktól átvették a Bécsben vásárolt árucikkeiket, köztük ékszereket, a mágnásoktól és nemesektől pedig az ékszerekkel, selyemszövetekkel, aranytárgyakkal megrakott ládáikat és akadálytalanul — bejelentés nélkül — áthozták a harmincadon, miután a vámfizetéssel kapcsolatos kötelezettségek az árú tulajdonosát terhelték. A kereskedők a bécsi mázsaházban bemondásra kiállított cédulák alapján, az árúk bemutatása nélkül, Vimpáczon fizették meg a harmincadot. Noha a harmincadosnak joga lett volna a gyanús szekerek átvizsgálására nem élt ezzel a jogával. Sopronban azután az árú és gazdája egymásra talált, anélkül, hogy az ottani harmincadost bármiről tájékoztatták volna. Partinger tanácsos emiatt magához hívatott egy szenátort és általa figyelmeztette a városi polgárokat a visszaélések megszüntetésére. A helyi kereteken túlmutató, sajátosan kettős szerepet játszott az árúforgalomban a bor, amit a határ két oldalán fekvő szőlőskertek, szőlőhegyek magyar és osztrák birtokosai értelemszerűen szállítottak egyik országból a másikba, azaz a termőhelyről a lakóhelyre. Anélkül, hogy bármiféle vámkötelezettségnek eleget tettek volna, bár kétségtelenül nemcsak saját fogyasztásukra, de eladásra is termeltek. A köpcsényi harmincados tájékoztatása szerint Miklósfalu, Magyaróvár és Köpcsény lakosai az ausztriai szőlők, a brucki harmincados szerint a scharfeneggi, pottendorfi és hofi jobbágyok pedig a magyarországi birtokaik termése után nem akartak fizetni. Az évszázados hagyományoknak megfelelően a soproni és ruszti illetve környékbeli borokat osztrák és sziléziai kereskedők vásárolták fel és szállították messzi földre eladni. A bécsi Tábor hídon felállított vám a Sziléziába, Csehés Morvaországba kivitt borok legfontosabb átmenőhelye volt; „...1650-ből, valamint 1652 és 1657 között évről évre fennmaradt egy kimutatás az itteni forgalomról. E szerint évi 8000-17000 akó (á 72,5 1) bor került exportálásra a nyugat-magyarországi privilegizált helyekről, éspedig túlnyomó részt (83%) Sziléziába..." 7 ^ A mennyiségi adatok ismerete nélkül is mondhatjuk, hogy a helyzet 1668-ban sem volt más. A sziléziaiak központi felvásárló területe szemmel láthatóan Ruszt és környéke volt, ahová ők maguk is árúkkal — vászonnal, szövetekkel — megrakottan érkeztek. Kismartonban, Szentmargit és Szentgyörgy mezővárosokban, Okán helyezték el áruikat s ott árusítottak anélkül, hogy a harmincad megfizetéséről bármiféle cédulát előmutattak volna. A soproni borok felvásárlásában is némi ravaszsághoz folyamodtak amikor szekereiket közepesen rakták meg, ezt a mennyiséget elvámoltatták majd a néhány mérföldre további borokat vásároltak és ezeket természetesen vámfizetés nélkül vitték már tovább. Sopronban az ellenőrzést végző tanácsos megkereste a városbírót és a magisztrátust, hogy az adásvétel alkalmával, miután ők megtekintették a borokat az erről készült cédulát („vulgo fiser czedll") 8 ^ a rajta feltüntetett árral jutassák el a harmincadoshoz, aki az adatokat ennek segítségével ellenőrizheti. Ruszton a kereskedők már magukkal hozták ezt a cédulát („fisier czedll") a bor vizitációját
