Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 16/1995 (Győr, 1995)
Takács Miklós: A 10-14. századi falvak régészeti feltárása a Kisalföldön
hányada sorokba rendezett cölöplyuk, de előkerült kb. száz veremház, illetve ugyanennyi külső kemence, valamint többszáz kerek, vagy hosszúkás alakú tárolóverem is. A házak tüzelőberendezése igencsak változatos. Az agyagkemence a leggyakoribb, de ezen felül vannak példái kőkemencének, illetve egy elég rejtélyes, kisméretű, általában ovális alakú, alig átégett, és amorf kavicstöredékekkel megtöltött melegedőberendezés-formának is. (Ez utóbbi a feltárók szerint talán „fűtőgödörként" értelmezhető 195 , bár be kell vallani, hogy használatának mikéntjét nem sikerült teljes bizonyossággal meghatározni.) A különböző fűtőberendezések időrendileg is megoszlanak: az agyagkemencének csak 12. századi vagy még későbbi példái vannak, a kövekből, kavicsokból kiképzettek viszont mind a korai Árpád-korból származnak. A külső kemencék közt vannak „átlagos" sütőkemencék, illetve erősen lejtő aljú füstölő- vagy másik nevükön aknakemencék is - ez utóbbiak közt vannak négy méternél is hosszabb példányok. A lelőhely egy további jellemző objektumtípusa az agyag- vagy homokkitermelő gödör, amely rendszerint igen gazdag 13-14. századi leletanyagot szokott tartalmazni. Az Árpád-kor végén jelentkező megnövekedett agyagigény feltehetően a föld felszínére épülő tapasztott sövényházak elterjedésével függhet össze, bár ez utóbbiaknak a gépi humuszolás miatt sajnos semmi nyoma sem maradhatott. A középkori objektumok betöltésében lelt nagyszámú kerámia töredék alapján a Bille-dombi település nemcsak az Árpád-kor egészére, hanem még az Anjoukorra is keltezhető. Az időrendi kérdések tisztázása azonban csak a restaurálást követő részletes anyagfeldolgozás után várható. Csak elszórt nyomok utalnak arra, hogy a Bille-domb a késő középkorban sem volt lakatlan. Erre utal egyrészt néhány nagy tárolóverem a domb aljában (egyiküknek a szája kerek volt, viszont kiöblösödés utáni alakja szögletes), másrészt pedig a domb magasabb részein, a gépi humuszolás előtti terepbejárás során gyűjtött 15-16. századi (vagy esetleg még későbbi?), gyorskorongon formált, zöld vagy sárga mázas kerámia. *** A kisalföldi középkori falufeltárások három önálló részének áttekintését néhány olyan jellegzetesség kiemelésével szeretném zárni, amelyek talán megkönnyíthetik az egyes nemzeti kutatások által kidolgozott eredmények összevetését. Mivel mint már fentebb kitűnt - a kisalföldi, középkori telep feltárások vonatkozásában az osztrák szakirodalom csak minimális mértékben hasznosítható, az alábbi összehasonlításban is a magyar és a szlovák falufeltárások eltéréseire igyekszem koncentrálni. E két kutatás közti különbségek négy alapvető okra vezethetők vissza: 1. a tájegység iránti régészeti érdeklődés eltérő szintje; 2. az anyagközlés módjának némileg más elvei; 3. a feldolgozáskor alkalmazott időrendi beosztás I különbözőségei; és végezetül: 4. az etnikai besorolás eltérő gyakorlata. | A négy alapvető eltérést úgy igyekeztem csoportosítani, hogy előre vettem | a két, nézetem szerint kevésbé gátló tényezőt, a végére pedig a komolyabb j akadályt jelentőket hagytam. Az első eltérés, azaz a tájegység egyes részei iránti
