Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 16/1995 (Győr, 1995)

RECENZIÓ - Schmidtné Balázs Lívia: A 750 éves Győrszentiván története

Érdemes lett volna ezt követően egy olyan írást is beiktatni, amely arra tér ki, hogy miért 1244-től számítják a község meglétét, noha a település — igaz Urukang néven — már előbb létezett! A szemelvények után Zátonyi Zsigmond pályaműve a kezdetektől 1918-ig vezeti az olvasót, majd ezt folytatandó Schwarz Szilvia munkájából találunk néhány adalékot az 1919-es eseményekről. Ezzel tulajdonképpen le is zárul az általános történeti ismertetés. Úgy érzem, hogy az erre vonatkozó válogatás nagyon esetleges. Jelentős szakmunkák maradtak ki, amelyeknek hiteles történeti adataik miatt ott lett volna a helyük. Ha ezekből idéznek, egyből tisztázódtak volna a település első említése körüli bizonytalanságok. (Ld. Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza II. Bp., Akadémiai K., 1987. 625 p.) A kötet további fejezeteiben egy-egy intézmény vagy mozgalom történetének ismertetésén keresztül követhetjük nyomon a község múltját A tanulmányok nagy száma miatt nem vállalkozom kritikai észrevételekre, csupán — a tanulmányok sorrendjében — tartalmi értékükre hívnám fel a figyelmet. Góczán Zsuzsa az ifjúsági mozgalmak 1945-48 közötti tevékenységéről számol be részletesen, Kulacs Béla szívvel írt sorai pedig a „József Attila" Énekkar 1962-82-ig terjedő időszakáról tudósítanak. Ezután a két iskola története következik. A Váci Mihály Általános Iskolával a tanári munkaközösség tagjai (Asztalos Attilámé, Margitics Miklósné, Margitics Miklós, Takács Imréné), a Móricz Zsigmond Általános Iskolával Gasztonyi Magdolna összefoglaló írása ismertet meg. Tárgyilagosságában is rendkívül izgalmas Szelecsényi Istvánnak a győrszentiváni vasutasok II. világháború alatti ellenállásáról tudósító dokumentumgyűjteménye. Külön fejezetben kap helyet dr. Unti Mária Győrszentiván földrajzi nevei című munkája, amely úgy mennyiségében, mint minőségében a téma kimerítő feldolgozását adja. Ugyancsak külön fejezet foglalkozik a győrszentiváni „Új Utakon" Termelőszövetkezet történetével. Dr. Széli Kálmán, Jóna Katalin, Miletics Ildikó, Gőcze József, Halász Csaba írásai mind-mind külön szint visznek a téma ismertetésébe a tényszerű felsorolástól az érzelmileg motivált interjúig. A kötet további írásai valamennyien a néprajztudomány körébe tartoznak. Legtöbbjén érezni az „iskolás ízt", a nosztalgiázós hangvételt, mégis mindegyikük fontos láncszeme a szentivániak múltfeltárásának, értékőrzésének. Weszelovszky Andrea a lakodalmi szokások vázlatos ismertetésére vállalkozott, Ráczkevi Zsuzsa pedig egy munkáscsalád és egy középbirtokos család étrendjének ismertetésével a táplálkozási szokásokat kísérelte meg felvillantani. Horváth Julianna a kocsikészítés, Ráczkevi Zsuzsa egy másik pályamunkája pedig a kovácsmesterség munkafolyamatait, szókincsét próbálta feltárni. Szakái Pál mun-