Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 16/1995 (Győr, 1995)

ÉLETUTAK, ÉLETMŰVEK - Barsi Ernő: Folklorizálódott Czuczor Gergely versek

Ki tudná megfogni madaramat? Néki adnám rózsás kis kosaramat. Ki tudná megfogni mind a kettőt? De tudnám szivemből szeretni őt. Amint a kis leány felsóhajtott, Megzörren a bokor és ingadoz. Madárka elsuhan messze ágra, A lepke elröpül más virágra. - A kis madárkát s a tarka lepkét Előlem te gonosz, mért rebbented? A ragya lepje be leveledet, A vihar tépje ki gyökeredet. Míg a kislány'így szól epedezve, Egy szép ifjú vadász lép elejbe. - Ne sóhajts, jó anyád ékessége, Erdőmnek a legszebb csemetéje. Ó kislány, jó kislány, ne bántsd a fát, Se annak csicsergő kis madarát. Ha madár kell neked, s arany lepke, Fogok én neked, te szép kedveske. Ó kislány, jó kislány, megtennéd-e, A vadászt szivedből szeretnéd-e? - Jó anyám azt mondta, kerüljelek, A szivem azt súgja: szeresselek. Végül két olyan Czuczor versre vessünk pillantást melyek nem is akármilyen dallammal kerültek a nép ajkára, hanem igazi, régi veretű magyar népdalok dallamaival ötvöződtek össze. Limbay Elemér Magyar Daltára I. kötetében a 78. sz. dallam szövegeként Czuczor Gergely költeményének tünteti fel a következő verset: Megizentem az édesanyámnak, Készítse el az én gyöngy ruhámat, Piros cipőt, fekete sarokra, Fehér szoknyát hat felhajtásosra. Megizentem az édesanyámnak, Gyöngykoszorút kössön a lányának, Két szélire két szál rozmaringot, Közepére bokros búbánatot.