Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)

Tanulmányok - Lengyel Alfréd: Győr város levéltárának története (részlet)

hivatali helyiségeiben üresen álló szekrények és ládák porosodtak, a tanács elrendelte ezeknek az archívum részére való átadását. Sok irat is kint kallódott a különböző hivata­loknál, melyek ugyan sorba voltak rakva, de a protokollumokon való keresztülvezetésük részben még meg sem történt. Evégből utasítást adott ki a tanács, melyben megtiltotta, hogy a jövőben akár a jegyzőség, akár más tisztség-viselő a legszükségesebb időtartamon túl magánál tartson iratokat. 1 Egyébként a városi hatóság ekkortájt már eléggé komoly formában kezd foglalkozni a feltartóztathatatlanul növekedő archívum problémájával, belátva azt, hogy a közigazga­tás mindjobban szélesedő ügyintézésével járó feladatok egyre kevesebb időt engednek a nótáriusnak arra, hogy még aljegyzői segítség mellett is a leveles-tár ügyes-bajos dolgai­val foglalkozzék. Schopf Ferenc városjegyző 38 éves szolgálatának befejezése után ezért legmegfelelőbbnek találta az időpontot, hogy az Udvari Kamarához felterjesztést tegyen külön archivarius alkalmaztatása iránt. Az. iratanyag gondozását átmenetileg már nem is az új városjegyzőre bízták hanem Rába István tanácstagra, aki tulajdonképpen a városi kancellária főnöke volt. A kulcsok szertartásos átadása-átvétele után így ez a szenátor 17) mindkét hivatal vezetését a saját személyében latla el. Korbonits István nótáriusnak csupán annyi szerep jutott, — akárcsak az aljegyzőnek — hogy a leveles-tár kulcsainak egyikét neki kellett őriznie. Az archívumba való bejárás ily módon három személy jelen­létéhez volt kötve s az összes kulcsok másodpéldányait maga a főbíró zárta szekrényébe. Az Udvari Kamara a város felterjesztését aránylag hamar megválaszolta, bár érdem­leges dön lést nem hozott az ügyben. A leírat inkább halogató jellegű volt, mintha az egész kérdést elodázni akarta volna. A felhívás ugyanis olyan értelmű volt, hogy archiváriusi állást csak abban az esetben lehetne szervezni, ha valamely más hivatal vagy tisztség megszűnne. A tanács tehát vegye fontolóra, hogy mit tudna leépíteni és kinek a fizetését lehetne az új állás betöltője számára biztosítani. Addig is azonban a kancellária hat alkal­mazottja közül ki kell választani a legalkalmasabbakat, akiknek kötelességük lesz, hogy a döntés megtörténtéig a rendezetlen anyagot regisztrálják. 1 ' A magisztrátus mindebből megértette, hogy a közeljövőben kérése nem nyer elinté­zést. Ez okból nyomban intézkedett, hogy legalább a legszükségesebb munkák elvégezte­téséről gondoskodás történjék. A notarialus esküdt írnokát, Somogyi Mihályt, átminősí­tették levéltári kancellistává és az ő feladatává tették, hogy Steffánits József szenátor és a városjegyző ellenőrzése mellett rendet teremtsen a szerte-szét dobált iratcsomók és a regisztrálás nélkül kötegekbe rakott akták tömegében. Az. utóbbi időszakban igen sok iratot is elvittek a leveles-tárból anélkül, hogy erről elismervényt, vagy egyéb igazoló okmányt adtak volna az illetékesek. E hiányok megállapítását s behajlását is a legsürgő­sebb feladatok közt jelölte meg a tanács. Ugyanakkor a jegyzői hivatal mielőbbi jelentést kert a kintlevőségek helyzetéről. A felvetett probléma megoldásának elhúzódása egyben azzal a következménnyel járt, hogy a városi hatóság figyelme inkább más kérdések felé irányult, sőt mondhatni bizo­nyos nemtörődömséget váltott ki az archívum irányában. Erre mulat az a hosszú hallga­tás, mely a kamarai válaszirat után bekövetkezett ebben az ügyben. Három esztendő elmúltával a királyi biztos, ifj. Nádasdy Lipót személyesen sürgeti a tanácsot, hogy már nyilaik*>zzek a levéltári hivatal szervezése tárgyában, hiszen a város kezdeményezte az egészet. A magisztrátus azonban csak annyit felelt, hogy majd rendkívüli ülésben fog határozni a dolog lényegét illetően." 0 ' De a határozat csak nem születeti meg, vagy leg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom