Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)

Tanulmányok - Dányi Dezső: Győr főbb demográfiai folyamatai

Dányi Dezső Győr főbb demográfiai folyamatai 1740-1789 Győr a 18. század második felében Magyarország kiemelkedő szerepű városai közé tartozott. Megyei székhely, püspöki város, katonai gócpont, folyó mellett települt iparoskereskedő központ és a gabonaforgalom nevezetes állomása. Hazánk településtörténetének tanúsága szerint ilyen adottságú városaink sorsa rendszerint igen változatos volt. A viharos időkben ezek a városok pusztultak, néptelenedtek cl a leggyorsabban, de a békés korokban ezek a városok virágoztak fel a legerőteljesebben. A 18. század második felében két-három nemzedéken át nyugodt, a fejlődést bátorító körülmények közölt élt Győr. Lakosainak nagyrésze is csak két-három generáció óta lakta a várost. Együtt éltek tehát a régi polgári és nemesi családok utódai, a háborús időkből ittragad t katonaf iákkal, a betelepedett, nem egyszer már nevüket is megváltoztató iparosok és kereskedők sarjaival és a környező falvakból érkező napszámos, szolga-és cselédemberekkel. A 18. század végén a város lakosságának kétharmada (1782-ben 76,4%-a) katolikus. Kellő és fél-háromezer a protestánsok száma és a nyolcvanas évek elején félszáznál több a görögkeleti vallású. Váltakozva enyhe nőtöbblet, vagy férfitöbblet formálódik ki, feltehetően a járványok és a betelepülések hatására. Viszonylag alacsony a kiskorúak aránya (1778-ban 41,3, 1782-ben 34,4%),jelezve a település felnőttkorú munkaerő-szükségletének szívóhatásai. A hetvenes-nyolcvanas években 2000—2200 házaspár alkotja a háztartások, családok magvát, de igen nagy az özvegyek, különösen özvegyasszonyok száma. Nem népesek a győri családok és háztartások, átlagosan 4, illetve mintegy 4,5 főből állnak. Két nagy réteg határozza meg a város korabeli szociális struktúráját: a napszámosok és a szolgák-cselédek tömege — a foglalkoztatottak 60-64% -a — és a vagyonilag rendkívül tagolt iparosok és kereskedők rétege. Arányuk 29-32% között ingadozik. A hivatalnokok, a szellemi foglalkozást űzők, a papok, szerzetesek száma mindössze 250-330 fő. Százan, százharmincan élnek a szegényházban, illetve koldulnak az utcákon. A fenti adatokat és arányokat, amelyek a „Lelkek összeírásából" származnak ki kell még egészítenünk mintegy ezer nemesi státusú férfival és nővel és a város peremén — Szabadhegyen és a Majorokban — élő elenyésző számú földművessel. (1. 1. sz. tábla) A felsorolt adatok és arányok — úgy hisszük — a város demográfiai folyamatainak durva jellemzői, feltehető azonban, hogy egyszersmind motiváló tényezői is. A következőkben a város félévszázados — 1740-1789. évi — legfontosabb demográfiai jellemzőinek és folyamatainak pontosabb megragadására törekszünk.