Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)

Tanulmányok - Bácskai Vera: A polgári vagyon nagysága és szerkezete a XIX. század első felében

produkáló Sopront. Az 1820-as és 1830-as években fejlődésük azonos ütemű volt, az 1840-es években viszont Sopron növekedése volt rohamosabb ütemű: népességszámát tekintve 1857-ben már elhagyta Győrt. (Lásd az 1 .sz. táblázatot.) l.sz. táblázat Győr és Sopron népességszámának alakulása 1787-1857 r 1787 1804 1827 1838 1857 Győr 12822 10681 14472 15534 17834 Sopron 12113 10776 12501 13385 18898 Forrás: Kovacsics J.(szerk.): A történeti statisztika forrásai. Bp., 1957. 8/B. tábla A kézművesipar mutatóit — kézművesek aránya a népességben, a mesterségek száma, mesterek és legények egymáshoz viszonyított aránya stb. — tekintve is azonosság észlelhető a két városban. Mindkét város a kereskedelem fontos csomópontja volt. Sopron kapcsolatai vidékével erősebbek voltak: ezt mutatja, hogy tiszta vonzáskörzete csaknem négyszer olyan nagy volt, mint Győré. Az utóbbi viszont aktívabb szerepet játszott a külkereskedelemben, amit a kereskedők és különösképpen a tőkeerős kereskedők jóval nagyobb száma is jelez. A vizsgálat kezdeti szakaszában a hatóságok a két város anyagi erőforrásait nagyjából azonosnak ítélték: erre vall, hogy 1812-ben mindkettőre azonos, 14.000 forint összegű subsidiumol vetetlek ki. A hasonlóságok, valamint az eltérő növekedési periódusok és bizonyos funkcionális különbségek ismeretében az összehasonlítás megalapozottnak tűnik. Győrött a különkezelt Invcntaria sorozatban az 1791-1848-as időszakra vonatkozóan 1008 hagyatéki leltár maradt fenn, eloszlásuk nem volt egyenletes: 1790 és 1830 között egy-egy évtizedben számuk 100 körül mozgott (kivéve az 1800-as éveket, amelyekből 184 maradt fenn), az 1830-as évek után évtizedenként 250 körüli a mennyiség. Sopronban a törvényszéki iratokban az egész korszakra vonatkozóan a kétszerese, összesen 2089 hagyatéki leltár maradt ránk: itta leltárak száma évtizedről-évtizedre fokozatosan növekedett, ugrásszerű emelkedés itt is az 1830-as években mutatkozik. (Lásd a 2. és a 3.sz. táblázatot.) A leltárak viszonylag csekély száma azt jelzi, hogy a felnőtt korban elhaltak csak kis részénél — Győrben kb. 7-14%, Sopronban 10-22%- ra becsülhető arányuk — készült tanácsilag hitelesített vagyonleltár. Általában azok ingóságait és ingatlanait írták össze, akik végrendeletüket a tanácsnál helyezték letétbe, azaz a módosabb rétegekét. Ezt a feltételezést elsősorban a győri örökhagyók, de kisebb mértékben a soproniak foglalkozási összetétele is igazolni látszik. Győrött ugyanis alig fordul elő bérből élők, alkalmazottak leltára. Lehetséges, hogy ilyenek előfordultak az ismeretlen, meg jelöletlen foglalkozásúak csoportjában, akik az összes hagyatkozónak valamivel több mint egynegyedét tették ki. (Lásd a 4.sz. táblázatot.)