Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)

Tanulmányok - Dányi Dezső: Győr főbb demográfiai folyamatai

7. sz. ábra A halálozások száma, 1740-1790 A város évenkénti halálozásainak számát ábrázoló grafikon és a halálozások ingadozását megszűrő öt éves mozgó átlag még azt is feltárja, hogy fokozatosan növekedett az elhalálozottak száma. Ez a tendencia különösen az 1740-1765 évek időszakára jellemző, amikor is az évenkénti halálozások átlaga háromnegyedével növekedett meg (1740/1744: 287,1750/1754:516,2) (1.7. sz. ábra). Azt nem állítjuk, hogy csak a halandósági viszonyok rosszabodásának tulajdonítható a másfél évtized mortalitásának ilyen arányú romlása. Feltehető, hogy a város lakosságának növekedése, az anyakönyvek pontosabb vezetése is szerepet játszott a temetések számának növekedésében. Azt azonban ki kell emelnünk, hogy az. ötvenes évek második felétől kezdődő korszakban a halálozások trend vonalának legalacsonyabb pontjai 10-20%-kal haladják meg a negyvenes és az ötvenes évek első felének legmagasabb halálozási adatait. A nagy járványok krízis éveiben pedig (1757ben, 1772-ben és 1788/89-ben) 800-880 között ingadozik azévenkénti temetések száma, mintegy évi 200-250 halálozással haladva meg az ötvenes évek második felének csúcsait. A leírtakból mindenképpen levonható az a következtetés, hogy Győr városában a 18. század második felében, a korabeli viszonyokhoz mérten is igen kedvezőtlen volt a halandóság. Kiket ragadott el a halál? A férfiak többlethalálozása volt jellemző? A járványok csecsemő, gyermek áldozatai voltak többségben? A napszámosokat gyakrabban tizedelte meg a „baj" (malum), mint a polgárokat? Joggal várnánk a feleletet a halálozási valószínűségek nem, kor, családi állapot és foglalkozás-státus, nem utolsósorban a halálokok szerinti sruktúrájának kérdéseire. Sajnos a győri anyakönyvek minősége nem ad módot a feltett kérdések kielégítő megválaszolására. 1770-ig ugyan is körülbelül minden ötödik temetési bejegyzésnél hiányzik az elhalálozott kora, 1750 és 1770 között pedig körülbelül ugyancsak minden ötödik elhalálozott csak „gyermek" („x, y gyermeke"): neve, neme, kora hiányzik. A családi állapot, a foglal-