Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)

Tanulmányok - Dányi Dezső: Győr főbb demográfiai folyamatai

A HÁZASSÁGKÖTÉS A házasságra lépők számának alakulását bonyolult hatásmechanizmusok szabályozzák. Alig kétséges, hogy a demográfiai tényezők ebben a folyamatban fontos szerepet játszanak, mert végső soron a termékenység és a halandóság, valamint ennek területi korrekciója, a vándorlás formálja ki azt az alappopulációt, amelyen belül a gazdasági, társadalmi, kulturális, jogi, pszichológiai és egyéb tényezők hatására lezajlik a párválasztás. Úgy tetszik, hogy ez a sok tényező igen változatosan működött Győr városában a 18. század második felében, vagy ezek a tényezők önmaguk is gyakran módosultak, mert a házasságkötések száma jelentős mértékben ingadozott. Az évenkénti ingadozás — kumulálva az adatokat —, fél évszázad alatt hullámzó, de emelkedő irányzatú görbévé alakult. II. József korában ugyanis több mint egyharmadával nagyobb a házasulok száma, Mária Terézia trónralépésének időszakához viszonyítva. Az első negyedszázadban folyamatosan több mint negyedével növekszik a házasságra lépők száma, 1765-től kezdődően azonban lelassul a növekedés üteme és erős hullámzás alakul ki. Két nagy hullámvölgy, illetve hullámhegy képződik: 1765-69-ben és 1775-79-ben majdnem ugyanannyi házasságot kötnek, mint 1750-54-ben; 1770-74-ben és 1780-84-ben azonban 20-23%-kal több a házasulok száma mint a század közepén 1750-54-ben. (1.3. sz. ábra) 3. sz. ábra A házasságkötések száma, 1 7 40-1 787 A győri matrikulákba mindig bejegyezték a házasulok lakóhelyet (az utca nevét és a házszámot), illetve azt tüntették fel, hogy a vőlegény, vagy a menyasszony „nem győri". Ezeket a bejegyzéseket összesítve az tűnik ki, hogy a házasságkötések túlnyomó többsége a helybeli lakosok közölt zajlott le, elenyésző ugyanis (a 3%-ot sem éri el) azoknak a házasságkötéseknek az aránya, amelyekben a menyasszony és a vőlegény egyaránt „nem győri". Az azonban szembetűnő, hogy a hatvanas évek közepéig 90% fölött ingadozik a helybeli menyasszonyokból és vőlegényekből álló házasulok aránya, ezt követően pedig