Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)

Tanulmányok - Z. Szabó László: A győri irodalom kistükre (részlet)

Egyre-másra készítette el azokat a tervezetekel, melyek a magyar nyelv fellendítését és a közműveltség megerősödését szolgálnák. Győrött születtek meg Ráthtal közösen a lapalapítási tervek is, mint például „A közhaszonra való levelezés", a Holmi, végül a Magyar Amalthea. Am anyagiak hiányában mindez csak szép képzelgés maradt. Mert Révait sohasem kísérte vagy kegyelte a szerencse. Zabolátlan természete pedig nem tűrte a fegyelmet. Jobbágycsalád gyermeke volt. így egyedül a papi pálya kecsegtette, hogy korában viheti valamire. Ám a szerzetesi fegyelmet bilincsnek érezte. Feljebbvalóival állandóan összetűzött, és ez elsősorban előrehaladásában gátolta. Hiába jött Győrbe, s töltött el itt majdnem tizenkét esztendőt, úgyszólván nem sikerült neki semmi. Csak a tervek voltak reménykeltőek, csak a baráti kör becsülte szívós, rendíthetetlen munkabírását, kitartását. Mások mindig akadályozták munkájában. Költeményes Gyűjteménye is csak terv maradt. Igaz, Faludi Ferenc verseinek a kiadása sikert jelentett, de a nyomdász kivette az egészet Révai kezéből, és a maga hasznára — éppen a fellendülő irodalmi élet hatására, meg anyagi meggondolásból egyre-másra jelentette meg a kortárs írók műveit. így — ha közvetve is — de Révai törekvése diadalmaskodott: napvilágot látott Streibigék nyomdájában Péczcli jó néhány munkája, Palóc zi Horváth Ádám Hunniása, Nagy János Nyájas Múzsája, amelyikre egyik ellenfele a következő csúfolódó versikél faragta: „Ecce tibi Nagy János, Mocskos szá jú plébános." (Mindezt azért, mert a kötetben szerelemről írt versek is kinyomattak s ezt nem tartotta paphoz méltónak és illendőnek.) E sorozatban jelent meg Sándor István .lelki Andrásról szóló regényes műve és híres bibliográfiája, a Magyar Könyvesház. Révai pedig láthatóan révbe jutott. A győri Nemzeti Rajziskola tanítójának hívták meg. De élete fő törekvésének tartott nemzeti nyelvművelő munkájáért, a régi és az új irodalom népszerűsítéséért ebben a környezetben nem sokat tehetett. Amikor látva, hogy e vidéki centrum nem alkalmas arra, hogy céljait megvalósítsa, megragadott minden lehetőséget, hogy Pestre kerülhessen. Elkészítette híres Akadémia-tervezetét, rendes tagnak ajánlván a győriek közül Rájnist, Ráth Mátyási és Fabchich Józsefet. Megírta a Jámbor szándék bevezetőjét és nyomdába adta a művet. Várta a pillanatot, amikor kitörhet. A várost 1796-ban hagyta itt. Megnyugvás még ekkor sem következett életében. Végigbarangólta úgyszólván az országot. Sok helyütt tanárkodott; még kosztos diákok tartására is ráfanyalodott Sopronban. 1802-ben végre révbe ért; a pesti egyetem tanárának nevezték ki. „Nem akartok ti engemet tökéletesen érteni; idővel s lassanként szoktok ,majd a felfedezett valóságokhoz" — írta Kazinczynak egyik levelében. És igaza lelt. Akkor döbbentek igazi értékeire, tudományos felkészültségére, amikor már majdnem késő volt. A nyugalom csak egyetemi tanársága idején adatott meg neki, ekkor jelentek meg egymást követően tudományos munkái. És az írói kör Györöt l, amelyiknek több mint egy évtizeden át ő volt az. élesztő kovásza, egyedül maradt. Megjeleni: Z. Szabó László: A győri irodalom kistükre. Győr, 197 L 63-69.; 70-77. old.